Videó




Keresés a honlapon:


Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai Végh Attila Kortárs angol vers című költeményéről

 

 

 

 


Végh Attila

 

Végh Attila

Kortárs angol vers

 

Emlékszem, egyszer elmondtad nekem,

hogy a zuhany alatt hagyjam a fülembe

csorogni a forró vizet, ennyi bőven elég

fültisztításnak, ezt hallottad egy fülésztől.

Máskor meg, amikor spagettit főztem neked,

elárultad, hogy múltkor egy séf azt mondta:

ennél sokkal több só kell a vízbe. Azt is

tőled tudom, te meg egy bolti eladótól,

hogy férfiparfüm nem csak buziknak való.

Ezek a dolgok mindig eszembe jutnak

fürdéskor, ha spagettit főzök, meg a

drogériában. Nem tudom, van-e emberi lény,

aki nálad nagyobb hatással volt rám.

 

 

Ez a mű először a Kolozsvárott szerkesztett Helikon folyóirat 2020/21. számában kapott nyomdafestéket, majd szerkesztőként beválogattam a költészet napja alkalmából frissen megjelent Az év versei 2021 című antológiába. Tizenhárom sor rímtelenül, szabad formában – a címválasztás is indokolja ezt, hiszen a kortárs angol költészetre nem jellemző a kötött versformák alkalmazása. Végh Attila lírájában egyébként sem hemzsegnek a rímek és a szabályos strófák, bár adott esetben gond nélkül boldogul velük, mert rendelkezik a szükséges mesterségbeli tudással. Az 1962-ben született, a Dunakanyarban élő József Attila-díjas költő színes, öntörvényű egyéniség: Gödöllőn agrártudományi, Debrecenben filozófiai diplomát szerzett. Ezt a versét éppen a látszólagos súlytalansága, köznapisága miatt választottam: a fogyasztói világ arra nevelt minket, hogy mindenben a szenzációt, a „nagy dobást” keressük, emiatt hajlamosak vagyunk átsiklani az egyszerű szépség, a nem hivalkodó érték fölött.

A költeményt olvasva megfigyelhető Végh jellegzetes szókimondása, ugyanakkor eredeti látásmódja. Szépségét abban látom, hogy mesterkéletlen: nem akar letaglózni, mellbevágni, semmi breaking news, semmi mega-giga show – csak egy marék spagetti, kávéskanálnyi só, egy kis fültisztítás… Hát nem pontosan így van ez? Egy embert nem a pirosbetűs ünnepekért szeretünk, nem azért, mert egyszer egy színpadon szmokingban-csokornyakkendősen parádézott, hanem a hétköznapi dolgaiért, az apró mozdulataiért, szokásaiért. Végül azokra emlékszünk, azokat emlegetjük a halála után, húslevest kanalazva egy családi ebéden. Végh Attila rövid verse számomra azt üzeni: becsüljük meg jobban az egyszerűséget, az élet futó pillanatait, valamint fedezzük fel, mennyi mindent tanulhatunk embertársainktól.

 

Zsille Gábor

 

  
  
 

Zsille Gábor (Budapest, 1972) költő, műfordító, szerkesztő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.