Keresés a honlapon:

Karcol(g)atok – Marton-Ady Edina: A szavak ereje

 

 

 

 

A szavak ereje

 

Pénteken a buszon öt ember utazott maszk nélkül. Én a csuklóban álltam, nem szeretek ülni a bkv járatain. Néztem ezt az öt embert, figyeltem kihúzott derekukat, dacosan felszegett állukat, ahogyan belebámulnak az őt figyelő tekintetekbe. Micsoda bátorság, jutott eszembe, te vagy barátom az az ember, aki a kerti partyn belepisál a medencébe, aki belerúgod a labdát a szülinapi tortába, majd elégedetten hátradőlsz, mert ennyi vagy, ennyi telik tőled, ez a te nagy lázadásod, ez az önmegvalósításod csimborasszója, hogy nem veszed fel a tenyérnyi textilt, magadban varjúhangú nevetéssel, mekkora partizán vagy, szembe mersz menni a hatalommal, te vagy maga Che Guevara, sőt, te vagy Spartacus, egy igazi gladiátor, fetrengve küzdesz a homokban a globális hazugságban megteremtett Covid százfejű szörnyével, arcodon lecsorgó verítéked gyönggyé válik, miből majd utódaink nyakéket fűznek, ez jelképezi majd ezt a mérhetetlen kiállást, amit most itt produkálsz, a buszon zötyögve, három megállót, válladat egy vadidegen testéhez érintve, mert ülnöd, azt muszáj, szóval bámultam ezt a majdnem fél tucat embert, ide-oda rebbenő pillantással, nem is mérgesen, csak csalódottan, aggódva, aztán odasétáltam az ajtóhoz, megnyomtam a leszállást jelző gombot, mikor az egyik mellém lépett. Láttam, hogy figyeltél husom, szólt hozzám, a busz megállt, sziszegve nyílt az ajtó, gyomromban az eddigi sok gondolat pillanatok alatt leamortizálódott, álltunk a megállóban, ő várakozóan bámult rám, hátha mondok valamit, és akartam is, nagyon szerettem volna, de a szavak erejével nem szabad játszani, így csak nyeltem egyet, egy hatalmasat, hátat fordítottam és maszkban elindultam az aluljáró felé. 

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-08-19 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.