Keresés a honlapon:

Karcol(g)atok – Marton-Ady Edina: Egy mondat a festék csepegésről

 

 

 

 

 

 Egy mondat a festék csepegésről

Szünetet tartok a fal festésében, abrakoltatom apolovasaimat, élvezettel nyammog három száj a sült csirkén és kurkumás rizsen, seperc alatt eltűnik a konzervből előhalászott arany levű barack, nem is értem, mormog a fiam, hogy csinálod ezt Anya, leves, főétel, a fél folyosó már lefestve, elmosogattál, és beszélgettünk is, bár tudom, egy szót sem értettél abból, amit a Fortniteról mondtam neked, de megnézted, ahogyan szalad a karakterem, és még azt is mondtad nahát, aztán meg hogy baszki, amikor lecsepegett rólad a festék a parkettára, de azt úgy tettem mintha nem is hallottam volna, de olyan jó, hogy ezek néha belőled is előjönnek, ezek a szavak, mert az én fejemben is ott vannak, ha valami nem sikerül, de ez a csirke, ez nagyon jó, imádom ahogyan főzöl és ha nagy leszek  is mindig hazajárok majd enni hozzád, én meg nevetek, puszit nyomok a feje búbjára, nyakig festékesen, elégedetten, és miközben eltol, mert fél hogy festékes lesz, az jut eszembe, hogy édesányámmal álmodtam, átölelt a parfümjének az illata, a hangjában pedig ott bujkált a nevetés, ahogyan azt mondta: egyszerűbb lett volna levágatni a hajad.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-07-22 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.