Keresés a honlapon:

Karcol(g)atok – Marton-Ady Edina: alul járó

 

 

 

 

alul járó

 

azt gondolom, bár ne gondolnám, hogy gondolkodnom hasztalan, az üres aluljáró sarkaiban, napok óta, nem kockás a sziluettje az alvásnak. üres minden egyszer lakott volt szeglet, csak a gondolat, az száll fel a tekintet után a hegyre, járja a fehérre festett jeges fák közét, keresi a sarokból hiányzó testet, jól ismert kesztyűs remegését egy valaha volt kócos kacagásnak.

 

ötven ember ma, száz holnap, utána ezer.

 

de új reflektorok világítanak buzogányos keresztet az utcában, köpésre az üresen hagyott sarkoktól, a templom égbe hasító sötétjéből, s ki négyszáz négyzetméteres ingatlanban alszik, nyugodt, szentséges álmokat, kulcsra zárja a kétszárnyú ajtót.

demagóg, suttog a gondolat, nem érdekel.

lesz e még tavasszal ki visszatérjen, ha elhozom ide a skót-kockás takarót, amit ígértem.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-06-26 18:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.