Keresés a honlapon:

Karcol(g)atok – Marton-Ady Edina: Nem vagy százas...

 

 

 

 

 

Nem vagy százas…

 

 

Nem vagy százas, mondja a fickó, közben bedob három csomag hagymás-tejfölös chipset a sör mellé, rá sem néz a lányra, csak a szája széléről lógatja le a szavakat, mintha nem is együtt lennének, mintha csak a lányé lenne az a kocsi, benne szeletnyi trappista, négy kifli, fél literes kakaós tej, két tucat sör, olcsó, a lehető legolcsóbb, minimum tíz percet álltak a polc mellett, míg kiválasztotta a férfi, majd cuppogva, élvezettel pakolta be egyesével a többi holmi mellé, egyetlen mozdulattal seperte arrébb az ennivalót, minek ez a sok szar, morogta az orra alatt, a lány meg halkan csak annyit válaszolt, éjszakás leszek, nem lesz hol venni, akkor már a chipses pultnál álltak, a lány fakószőke, lenőtt hajából kiszabadul pár tincs, remegő kézzel dugja őket a füle mellé, nem emeli fel a tekintetét, csak a kocsi szürke műanyagát figyeli, a tolókar élénk pirosát, talán arra gondol a vére is ilyen színnel szokott vérezni amikor kifogynak a barna, karcsú nyakú üvegek, szája sarkától fintor szalad fel az orráig, kitágulnak az orrlyukai, mint a vadnak, ha megérzi az emberszagot, felkapja a fejét, megint kiszabadulnak a tincsek a füle mögül, szép ez a lány, még szép, fekete, hosszú szempillái megrebbenek, amikor ráköszönök: Hello szomszéd.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-11-27 12:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.