VideóA PécsTV videója Keresés a honlapon: |
Karcol(g)atok – Marton-Ady Edina: Modern idők
Modern időkA hullámzó ruhák között sétált. A kiterített lepedők, paplanok és nagypárnák huzatainak hófehér anyaga visszaverte a napfényt, hunyorítania kellett. A vékony szemrésen keresztül minden másnak tűnt, álomnak, átfutott rajta a gondolat, hogy akár hibázhatna is, mellé csíptethetné a mosott ruhát, nehéz halomként zuttyanna a földre, kezdhetne mindent elölről, a fehérítést, mosást, cipekedést. Jól begyakorolt mozdulatokkal haladt tovább. A fák susogva hajladoztak, az összeérő, elváló levelek súrlódása a gyerekkorából jól ismert dallamot játszotta, el sem telt harminc év, minden ugyanaz, az ágyneműk tisztaságszaga, a táj, a falu, nem változik semmi, talán az anyja is ott lesz, ott fog állni, amikor a végére ér, elveszi tőle az üres kosarat, megdicséri, együtt mennek vissza a hűvös, fűszerillatú nyári konyhába. Úgy érzi az égig nyújtózik a tiszta ruhák sarkaival, felhőkre csíptet, égbolt sarkaira, az univerzum anyagára, nyúlnak testében a sejtek, izmok rostjai bomlanak fel, állnak össze valami mássá, nagyobbá, valami beláthatatlanná, milyen végtelen ez a DNS-lánc, karjában érzi a medve erejét, haja dús, mint az oroszlánsörény, lába gazellakarcsú, ha kitárná kezét repülhetne, sólymok, gólyák, fecskék, galambok nyomában, párt keresne, örök párt, beleszippant a levegőbe, a szél felé fújja az illatokat, kutya ugat a faluban, hangosan zörög a szomszédban a fűnyíró, harang zúg a távolban, az új pap jut eszébe, az újra zsúfolt padsorok, fejkendőbe bújt asszonyok zsolozsmája, az üresen maradt szárítókötelet nézi, a kiürült lavórt a földön, kiköti a derekán a kötényt, beleejti, sétálva indul keresztül a kerten, toronyiránt, közben előhúzza a zsebéből a mobiltelefont, kikeresi a képet a galériában, nézi a képen mosolygó, öltönyös férfi fényképét, és teljesen biztos benne, hogy ma, be fog regisztrálni a társkeresőbe.
Megjelent: 2019-10-30 12:00:00
|
