Keresés a honlapon:

Karcol(g)atok – Ady Edina: Szóljak bár a kondoroknak nyelvén

 

 

 

 

Szóljak bár a kondoroknak nyelvén

 

Nem emlékszem töltöttem-e el öt és fél órát egy állatkertben. Szerintem soha. Persze ebből egy óra simán a cápákat figyelve telt el, miközben azt latolgattuk a lányokkal, ha a szobájukat átalakítjuk, beférne-e oda egy akkora tengervizes akvárium, amiben valamelyik uszonyos kényelmesen elférne.

Utána már kígyót szerettek volna, amiről tudják, hogy én is vágytam rá egy időben. Majd jött a vörös panda, a nyuszi. Az éjfekete kakas. Később Füles, a szamár es a szurikáták.

Lefestettem nekik milyen szűkös bárka lenne a hetedik emeleti lakás ennyi állatnak, gurultak a nevetéstől, rátettek még két lapáttal a poénokra.

 

Vigyorogtak, mikor a kondor keselyűt kérleltem még egyszer tárja már szét a szárnyát, hogy lefotózzam. Úgy tűnt a madárnak elege van belőlem meg a győzködésből, kissé oldalvást hátat fordított, aztán hátrafelé visszanézett rám. Egy pillanat múlva, felig kinyitotta az óriási szárnyait. Én vigyorogva kattintgattam. Szonja kacagott, aztán szaladt a többiekhez elmesélni, hogy anya beszéli a kondorok nyelvét.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2026-10-18 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.