Keresés a honlapon:

Karcol(g)atok – Ady Edina: Csak annyit látsz, összeesik

 

 

 

 

Csak annyit látsz, összeesik

 

Csak annyit látsz, összeesik. Fekszik a földön. Egy fiú és én lépünk oda. Magánál van, de alig érteni, amit mond. A fiú már tárcsázza a mentőket én közben próbálom kicsit félrehúzni, a fal mellé, ne lépjenek át felette az emberek.

Icipici ember. Alig hús, látható csontok. Nem koszos, nem büdös, de elhasznált rajta minden. Mint akit megevett és kiköpött az idő. Halkan beszélek hozzá. Van nálam víz. Zsebkendő. Megvizezem, áttörlöm vele az arcát. Megnedvesítem a száját. Várunk.

Beszél folyamatosan. A fiú is hallgatja, én is. Összenézünk. Szerintem ugyanazt olvasom le az arcáról, mint ő az enyémről.

– Nekem mennem kell a lányomért. Megvárja vele a mentőt? – kérdezem.

Bólint.

Hezitálok.

– Megadhatom a számomat. Hívjon fel mi történt.

Megint bólint. Komoly az arca. Felém nyújtja az Iphone-t. Bepötyögöm magam.

A vizet a kezébe nyomom egy marék zsepivel. Itt elmosolyodik.

– Menjen csak. Itt maradok.

Kesőbb hív. Valószínűleg agyvérzés. Elvitték. Megköszöni, hogy ott voltam vele. Én megköszönöm, hogy ott maradt velem. Csend. Bontott vonal

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2026-09-20 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.