Keresés a honlapon:

Karcol(g)atok – Ady Edina: Sokféle szeretet

 

 

 

 

Sokféle szeretet

 

Hazaér legidősebb. Az ajtót sem zárja be maga után már mesél. Én forgatom el a kulcsokat. A matektanárral dumáltam és megyek OKTV-re, ami kiváltja majd az egyetemi felvételit es megköszönte, hogy mennyit segítettem a többieknek és hogy mennyire örül nekem...csak mondja, áradó öröm, büszkeség. Mosolygok, megsimogatom a vállát, már felfelé kell nyúlnom, túlnőnek rajtam és ez olyan szép.

Büszke vagyok rád, te nagyon lusta zseni. Vigyorog, de látom a szemén, van még valami. Ül a fotelben, szája széle megfeszül. A lányokat fésülöm hajmosás után. Hagyom a csendjét.

Anya. Össze tudnál velem úgy veszni, hogy kidobj valaha az utcára? A lányokból kiszökik valami furcsa hang. Nem szívem, soha. Nem tehettek olyat, hogy ez így legyen. Lassan meséli el a sztorit. Nagy szünetekkel. Mikor elhallgat, csak annyit tudok kinyögni, ide bármikor jöhet. Komolyan? Yup babám. Ágy is van, olykor kaja is.

Vigyorogva vonul el.

Legkisebb nagyon csendes.

– Anya, hogyan teheti ki valaki a gyerekét? – kérdezi

– Nem tudom. Sokféle család van. Sokféle élet. Sokféle szeretet. Nem mind olyan, mint a miénk.

– Amúgy ram is büszke vagy, hogy ma megvertem egy fiút, aki piszkálta a barátomat?

Ülök. Merengve. Milyen is egy fura világ ez a mi mikrokozmoszunk itt a hetediken.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2026-06-21 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.