Keresés a honlapon:

Karcol(g)atok – Ady Edina: A zene illata

 

 

 

Sanyi bácsinak hívták a keramikus mestert, akinél a gyakorlatomat töltöttem annak idején. Mivel van mindig tele a táskád, kérdezte egyszer, aztán nevetett mikor megmutattam. A walkman mellett elemek, rengeteg kazetta és persze könyvek lapultak.

"Te mindig elzárod a füledet és a szemedet?" - kérdezte.Sokat beszélgettünk erről, de sosem közeledtek az álláspontjaink. Nem értette, hogy engem a zene nem elzár, hanem megnyit.

Egyszer a fülére tettem a fülhallgatómat. Hangos, karcos, vette le szinte azonnal. Aztán megsimogatta a fejemet. 'Fura egy lány vagy."

Hihetetlen, de megtaláltam azokat a kazettákat, amiket akkoriban hallgattam. Nézem, ahogyan tekeredik a szalag és eszembe jut a műhely illata, az agyag hűvös tapintása, a kezemen megszáradt kéreg alatt viszkető bőr.

Nem igazán változott a zenei ízlésem kamaszkorom óta. Érdekes visszahallgatni hogyan dumáltak bele a műsorvezetők a dalokba. Mennyit morogtam miatta, a felvétel gombon tartva a remegő ujjamat, arra gondolva: most, most, most lesz tökéletes.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2025-12-07 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.