Keresés a honlapon:

Karcol(g)atok – Ady Edina: Kizárt

 

 

 

 

Kizárt

 

Hát visszatértek. Nem mint hősök. Nem mint a jövőt pozitív irányba formáló Terminátorok. Visszatértek, mint jégbe fagyott, túlélő paraziták. A régi, gyilkos ösztönökkel, amikre a jelen nem készült fel.

Túl régen volt?

Elfelejtettük?

Talán nem is ismertük meg igazán soha.

Hiába voltak a könyvek, múzeumok, az emléknapok. A szembenézés elmaradt. A padlást nem söpörtük le.

Féltünk. Apáink, anyáink bűnei a miénk is. Ránk ragad a skarlát betű, ha kimondjuk, amit hallgatásra ítéltek.

És inkább hallgattunk.

A hallgatás jóváír. Legitimál. Emberi arcot ad az embertelennek. Megfőtt a béka.

Hamarosan újra ott tartunk majd, hogy ez a mondat érvényes lesz:

„Államrendszerünkkel való elégtelen viszonya miatt, származása miatt és kormányunkhoz való elégtelen magatartása miatt nem tartjuk megbízhatónak.”

Ez egy múltbéli irat. Az Ady nagyapám megfigyelési anyagának zárómondata.

És mégis itt van. A Szuverenitásvédelmi Hivatal, a benyújtott törvényjavaslat minden mondata alatt, ott rezeg. Zönge. Más szavak, de ugyanaz a lélek.

Megint kiutasítanak embereket a "mi"-ből.

"Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél.” - ez nem utópia. Ez itt a "szép új világ".

Nem a múlt tér vissza. Ne legyenek illúzióink. Valami sokkal rosszabb. Visszasodródtunk — miközben azt hittük, előre megyünk. A rengeteg apró kompromisszum. Túl sok idézet van ebben a posztban, nem teszek bele többet: de végül, mire minket elvisznek, nem marad majd senki, aki szóljon!

A szabadság soha nem kényelmes. Szabadnak lenni nehéz. Attól félek, soha nem nőttünk fel hozzá igazán.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2025-05-25 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.