Keresés a honlapon:

Karcol(g)atok – Ady Edina: Fél lábon is

 

 

 

 

Fél lábon is

 

Fut a nő a villamoshoz. Már az autó is majdnem elcsapja, aztán végignézem, ahogyan rácsukódik a távozó villamos ajtaja. Mind bolond, jut eszembe, aztán egyből kifogásokat sorakoztat fel az agyam. Sétálok a megállóban. Hátralépek. Zsúfolva a villamos. Még hátrébb lépek. Ma nem kell rohanni. Ma nem kell behajtogatni magam. A következő járaton szellős a tér. A sarokban egy idős férfi, mellkasába fordult vállcsontokkal. Motyog. Felnéz, a mellettünk utazó kislányokra. Mozdulatai elnagyoltak. Remeg a keze. Először a kapaszkodó másik oldalára lép. Kezével olykor eltakarja arcát, de a szeme a leghangosabb kislányt vizslatja. Vizes, fényes tekintet. Seholsincs, mégis itt van. Egyik megálló a másik után. A lányok nevetnek. A férfi motyogása egyre hangosabb. A hangja éles. A kísérő tanárok vakok és süketek. Nem látják. Nem is hallják, pedig ott van. Megfeszülnek karomban az izmok. Hideg a kapaszkodó. A Margit szigetnél leszáll a gyerekcsapat. Indulunk. A sarokba lép az idős férfi. Apró nyálbuborék a száján, de az arca sima. Rám néz. Szorítom a kapaszkodót. Egyetlen megálló van hátra. Fél lábon is.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2025-04-13 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.