Keresés a honlapon:

Karcol(g)atok – Ady Edina: Felhők égkékben

 

 

 

 

Felhők égkékben

 

A dombok mögött a legszebb. Takaróként hasal a fák fölé, óvatosan, meg ne nyomja a fák hegyét, a most nyíló rügyeket. Két napja nem esett. A növények várják az esőt, türelmetlenül nyújtózkodva. Sári szerint, itt két nap csapadék nélkül már kegyetlen szomjúság. A felhők komótosan, de nagy műgonddal tervezik meg magukat. Apró foszlányok futnak sebesen a domb felé, a nagy, hasas matrónák lassan vonulnak, gyakran átrendezve vonalaikat. A szél csípős, olyan, mint amikor jeges kezével nyakadba nyúl a kedvesed. Beleborzongsz.

Tiszta a levegő. Az eddig bejárt városokban mindenhol udvariasak velünk. A boltba lépve köszöntenek, nem jár a sarkadban biztonsági őr. Ha csak nézelődni szeretnél, akkor is mosolyognak. A vendéglátóhelyeken hatalmas élet van. Kicsit olaszos az érzés. A két különböző asztalnál ülők is átbeszélnek egymáshoz, ha ismerik a másikat. A keresztbeszélgetések hangosabban zajlanak, így zsizseg minden, nem is maradunk sokáig. Idegen még nekem a folyamatos angol szó. Elfáradok tőle.

Végül csak éjjel esett, amíg aludtam. Nedves a föld, de az ég ma is olyan kék, pont olyan kék, amilyennek mindig képzeltem. Pár apró felhő játszik rajta. Kergetőznek a széllel.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2025-03-30 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.