Keresés a honlapon:

Karcol(g)atok – Ady Edina: Fák, álom és emlék között

 

 

 

 

Fák, álom és emlék között

 

A lila póló megráncosodik a hátán, ahogyan a padra támaszkodik. A zenészeket megfesti a lángok fénye, fodrozódik minden mozdulat, elúszik, mint a füst. Az erdő ránk borul. Zúgnak a fák. Játszanak. Tűzzel. Velünk, akik hallgatnak. Velük, akik játszanak. Sétálni indulok, mint mindig, ha túl sok a valóság. Recseg a híd a talpam alatt. Megállok. Visszanézek. Mintha ősi időbe tekintenék. Táncol minden a tűz körül. Az alakok megnyúlnak, csemetefák, karjuk ággá válik, égbe kapaszkodna. Megint menekülsz, kérdezi. Elrejtette a sötét. Nem hallottam közeledni. Csak a vállamat rántom meg. Bámulunk át a sötéten, a fénybe. Mások szeretik így hívni, válaszolom végül. Mosolyog. Gyere vissza, int fejével a padok felé...

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-12-22 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.