Keresés a honlapon:

Karcol(g)atok – Marton-Ady Edina: Szavazgatunk

 

 

 

 

Szavazgatós

 

Hosszú asztal mögött savanyú uborkák. Morog a pasi, mert két lépésnyire állok meg az előttem becsekkoló nőtől, igaz, hogy a nagylánnyal beszélgetek, aki elkísért, arról értekezünk halkan miért és milyen nagyon fontos eredmény az, hogy mindenki szavazhat.

Lépjen hátrébb, dörmög a pasi, szája körül szürke a bőr, tekintetén kicsorbulna a kés is. Mi jövünk. Nyújtom neki az igazolványokat, bambul rám, a képre, újra, újra megismétli, nem bírom, kicsit epésen kérdezem, mi a gond, nem hallott még hajvágásról, csak a frizurám lett más, nem a képem. Megtalálnak a listán, de nem írhatok alá a szerencsét hozó tollammal, bármi babonát, erőt megidézek most ha kell, úgy érzem. A nő szabadkozni kezd, majd bent már használhatom a saját tollamat. Állok a következő biztos, a harmadik nő előtt. Néz, én is nézem. Egész idilli. Elnézést szól rám a negyedik, ráspoly a hangja, idejönne, tőlem veszi át a lapokat. Elnézést, mormogom, aztán bepöccenek, miért én kérek itt bocsánatot. Ha már úgyis kidobáljuk az adót, tartatnánk többször ily szavazgatóst, hogy gyakorlottabbak legyünk morgom...

Nagylány kiválasztja a fülkét, az utolsó pasi az asztalnál ülők közt már nyitja a száját, tudom mit akar, így jó hangosan megjegyzem, milyen jó, hogy míg nagykorú nem leszel bejöhetsz velem... és csend van, csak néznek. Savanyú uborkák. Elköszönünk.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-07-21 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.