Keresés a honlapon:

Karcol(g)atok – Marton-Ady Edina: A csend luxusa

 

 

 

A csend luxusa

 

Pár napra kiürült a fészek. Egyedül maradtam. Tudtam, hogy így lesz. Készültem. Írni fogok, gondoltam. Mert egy ideje nem megy. Sok-sok hasított részlet, torzók, semmi konkrét forma. Az első huszonnégy órát nagyjából átaludtam. Ha felkeltem, az ablakon kibámulva megittam egy teát, aztán visszafeküdtem. Álomtalan, mozdulatlan órák. Csend.

Az anyaságban elfelejti az ember a csend luxusát. Azt a különleges állapotot, amikor csak te vagy jelen a pillanatban. Nincs kényszer. Nincsen terv.

Rengeteget sétáltam ebben a két napban. Fülemben fülhallgatóval figyeltem az eget, a vizet. A füvet, ahogyan nő. Ezen mosolyogtam is, a gyepszélen guggolva, egy sárga kutyatej szirmait morzsolva ujjam közt. A gesztenyefák levelei egyik napról a másikra terítették szét fejem fölött izzó zöldjüket. Nefelejcset ültettek a templom előtti ágyásba. Mikor esett, nem vittem esernyőt. Hideg cseppek csorogtak a kabát gallérja alá, végig a hátamon, a derekam környékén áztatva át a pólót.

Anyám mindig megszidott, mikor kimentem ilyenkor. Esőben sétálni, morgott, és kéken világított a szeme, pont mint a nefelejcs. De én szerettem az esőt. Szeretem most is. Ahogyan az egyedüllét ritka luxusát is szeretem. Amikor rácsodálkozhatok, milyen sokat változtam, csupán egyetlen év alatt.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-04-16 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.