Keresés a honlapon:

Karcol(g)atok – Marton-Ady Edina: Walzer rózsaszínben

 

 

 

 

Walzer rózsaszínben

 

Caplattunk haza. Ment le a nap. Az égen csupa rózsaszín és lila. A városligeti piros, fehér csíkos hőlégballon felfelé emelkedett, benne apró csíkemberek, a régi csikókat őrző körhintát rejtő üvegfalak mögött alig fény és hirtelen ott szólt a walzer, felettünk, hangosan. Táncolni kezdtünk. Az emberek néztek, szemükben mosolygós csodálkozással, felfelé görbülő ajkak, egy idősebb úr leszállt az elektromos rollerről, komótosan lámpaoszlopnak dőlt, onnan figyelt minket, a lányom pörgött a kezem alatt, az ég egyre lilább, rózsaszínebb lett, aztán vége lett a keringőnek, mi pedig sétáltunk tovább, mintha mi sem történt volna, mintha minden nap így táncolnánk a fölénk boruló ég alatt, halkan beszélgettünk, a villamos éppen jött, és a Duna aranyvízzel csorgott a Fekete felé. Fáradtan, de boldogan bambultunk kifelé, hogy így is lehet, valahogy így kellene, minden egyes napon.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-01-08 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.