Keresés a honlapon:

Karcol(g)atok – Marton-Ady Edina: Maga olyan link művészféle?

 

 

 

 

Maga olyan link művészféle?

 

Mányon vártam tegnap a buszt, ültem a megálló padkáján, régi szokásom, hogy jobban szeretek padkán, földön ülni, mint régi füstöt őrző, dohos várókban vagy plexi kalitkákban. Egy epres nyalókát szüttyögve ültem ott, azon filózva, miért nem töltöttem meg a kulacsomat forrásvízzel, aztán egy néni jött. Megállt mellettem. Én azt mondtam, kezit csókolom, ő meg azt, hmmm és hosszasan bámulta a félkész sárkányt a karomon, aztán felmérte a fehér borítékot, amit magamhoz öleltem, a rózsaszín bőröndöt és a hátizsákomon, szélcsend hiányában tikkadtan szomorkodó Van Gogh sálat. Ő sem ült le, csak állt ott, némán. Figyeltük az üvegeiket szelektáló házaspárt a túloldalon, aztán éreztem megint a tekintetét, így felnéztem rá, kihúzva a fülhallgatót, most én voltam a hmmm, ő meg azt kérdezte: maga olyan link művészféle? Akkor mosolyogtam egyet, biztosan egészen jól sikerült, mert visszamosolygott rám és csak úgy voltunk ott, mert én nem válaszoltam, a buszon sem, ahol átellenben, szemben ült velem, és azt nézte, ahogyan simogatom a borítékot, csillog a peridot, csak a Moszkva téren szólaltam meg, amikor leszálltunk, akkor mondtam el neki, míg egymás mellett elbattyogtunk a metróhoz, köszönöm, hogy link művésznek nézett, ez volt életem eddigi legemlékezetesebb születésnapja, hat napon át.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-08-21 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.