Videó

Az Archivum Roma csatorna videója




Keresés a honlapon:


Karcol(g)atok – Marton-Ady Edina: Mint gömbölyödő kósza macska

 

 

 

 

Mint gömbölyödő kósza macska

 

De van ilyen, nagyon halvány, szinte fehér liliomunk, és ez itt, mutat egy virágra, ami mintha selyemből lenne összerakva, lágyan fénylik, szinte ragyog a szűrt fényben. Én mégis inkább csak azt szeretném, mutatok a fehér rózsára, mellette gömbfejű krizantém, azt is szeretnék, de leint a hölgy, na nem, ő nyáron ilyet, hát biztosan nem és nagyon hosszan nyújtja el az e betűt, értsem ám, mennyire nem, az a nem, itt nincs apelláta.

Állok ott, míg ő csokrot köt. Hűvös a bolt. Eszembe jut, meg is kérdezhetném, miért ilyen hideg és sötét itt, ahol vadul burjánzik minden, métereken át kígyózik a hegyescsúcsú futóka, égig érnek az orchideák és Excalibur aloe vera reménykedik, hazaviszi végre valaki, a kerekasztal közepére, mint valami gyógyító trófeát, de csak állok ott, némán, mert úgy tűnt, nem akar beszélgetni. Tenyerembe gömbölyödik a krizantém, bolondos, zöldesfehér, kósza macska, hízeleg. Milyen méltatlan címke. Temetővirág. Kilépek az ajtón. Körcsokor. Csilingel az ajtódísz. Két lépés, majd visszatérek, póri terminátor, kiemelem a hízelgő macskát, mégsem hagyhatom itt, reggel, munkába menet láttam az emléktáblát, csillagos ház volt, majd oda teszem le, emlék, emlékezés, évforduló, soha nem ünnepeltem ilyet, csak ezt az egyet, a mai napot, mikor örökre és visszavonhatatlanul felnőttem, végleg, mert ezen a napon, egyszer, nem is olyan régen, elment az anyám.

 

 

  
  

Megjelent: 2022-08-07 06:00:00

 

Marton-Ady Edina (1979)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.