Keresés a honlapon:

Karcol(g)atok – Marton-Ady Edina: Pecsétet tehetek?

 

 

 

 

– Pecsétet tehetek?

Ez nem szokás. Mikor elmesélem, hogy ez a pecsét külön a könyvhöz készült, mosolyt kapok. Egy tucat mosoly. Szép így. Kék katáng. Kálmi szeme. Pont ilyennek képzelem az íriszét, ahogyan a napot rajzoltuk gyerekkorunkban. Szerte, szanaszét sugárzik belőle az élet. Szárba szökken minden. Azt kívánom kedvesem, olyan sok kötetet adjon el, mint József Attila. Felnézek írás közben, az idős úr szeme csillog, szájszegletben huncut mosoly, olyan sikeres legyen, mint ő. Látja, az az egyetlen, eladott kötet, az pont az enyém. Megbeszéljük , tíz év múlva ugyanitt találkozunk. Anyu szeme, vonásai. Remeg a kezem, miközben leírom a nagymama vezetéknevét. Miskolc. Mennyire vágytam oda, mindig. Augusztus végén érkezünk. Barátok. Van, akit sose, van akit tíz éve utoljára. Mintha el sem telt volna az idő, pedig mindjárt vége, már szinte Zoltán Gábor dedikálja a Kalligram kiadónál megjelent könyveit. Mikor lejár az én firkaidőm, beállok a sorba, bár otthon hagytam az Orgiát. El is mondom, hogy otthon maradt az orgia. Jót mosolyog. Azt mondja örül, és ez egy remek mondat. Ajánló lesz belőle, az új kötet első oldalán. Szorítom, míg hazaérek.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-06-12 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.