Keresés a honlapon:

Karcol(g)atok – Marton-Ady Edina: Fekete paca a Vörösmarty téren

 

 

 

 

Fekete paca a Vörösmarty téren

 

Álmomban eltévedtem. A Vörösmarty térre indultam, lementem egy aluljáróba, ahol olyan sok kijárat volt, mint a mesebeli palota szobáiba nyíló ajtók száma. A szürke falak szinte megfojtottak, neon pislogott, a fehér mesterséges fény halkan sercegett körülöttem, sírás fojtott, pánik. Megszólíthatatlan emberek suhantak a félhomályban, én pedig tudtam, bárhová is indultam, el fogok késni, kegyetlenül el fogok késni, és már tudtam, hogy dedikálni indultam. Egy magas emelkedőhöz értem, az írást böngészve, zakatoló hangok surrantak elő a sötétbe vesző útról, egy férfihang kiabált, erre kell menni, itt a kijárat, de én hátat fordítottam, mentem tovább, vakon, végül kiválasztottam egy fényes kijáratot, ott bukkantam ki.

Negyedórát késtem, minden asztal mellett színes ruhába öltözött, mosolygó alakok álltak, leültem a helyemre, majd jött egy férfi, letette elém a könyvemet, egy fekete hegyű töltőtollat, folyt belőle a tinta, én felnéztem, de vakított a nap. Csak a hangját hallottam: azt írja bele, hogy...és diktálta, de nem értettem és kérdeztem újra és újra, ő pedig egyre közelebb hajolt, a tinta hatalmas, fekete pacává gyűlt a fehér papíron.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-05-29 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.