Keresés a honlapon:

Karcol(g)atok – Marton-Ady Edina: Egy esténk, Szépséggel és Szörnnyel

 

 

 

 

Egy esténk, Szépséggel és Szörnnyel

 

 

Kiakadnak, mikor azt mondom, jobban szerettem, amíg szörny volt. Ez a búzaszőke, telt ajkú, bágyadtan ostoba kék szemmel "kamerába" bámuló herceg, ez ultragáz, a hideg ver ki tőle, minden alkalommal, pedig a Szépség és a Szörnyeteg a második kedvenc Disney mesém. Nézik. Megállítják a képet. Felállnak a kanapéra, hogy jobban megmustrálják, összedugott fejjel sutyorogva. Én közben hozom a pattogatott kukoricát, nachost. Mozieste. Hajnalig tartó menj arrébb, hozzám ér egy hajszálad, éktelen visítással éjbe kiáltott, de Anya, a Benji rám nézett, láttam, és én ezt nem akarom, aztán kisebb közelharc, puszta kézzel, ahogyan jólnevelt, úri ketrecharcosokhoz illik. Én majd eldörmögöm, ha nem hagyjátok abba, azonnal kikapcsolom, így megint lesz tíz perc béke, aztán az egész elölről. Nekem tetszik, mondja legkisebb a kerekre rajzolt, kék szembe bámulva, középső hümmög, hát, én megértem anyát. Vigyorgok kicsit, sajtszósz és salsa, megvan minden, aztán középső még hozzáteszi, én is jobban kedvelem a rosszfiúkat, mint anyu. A jeges víz előspriccel az orromon, félrenyelek újra, köhögök, fulladozom diszkréten, hiszen én nem is... mikor mondtam én ilyet... aztán már nevetek, ők meg néznek, nagy szemekkel, már azt boncolgatva, minden mesebeli herceg málészájú, semmit sem csinálnak, csak lovagolnak, dalolászva, jobbra-balra, és már jön is a kérdés: mikor tanulhatnak meg végre lovagolni és ugyan, hol fogjuk tárolni a lovat, itt a hetediken.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-01-23 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.