Videó

A Deák Erika Galéria videója




Keresés a honlapon:


Karcol(g)atok – Marton-Ady Edina: Ők a karácsony

 

 

 

 

Ők a karácsony. Ülnek a lócán, majszolva az iszonyatosan édes, kívül ropogósra sült, belül puha kürtöskalácsot. Egy órás sorbanállás. Olyan a szagom, mint egy füstölt sonkának. Soha nem állnék ennyit sorba édességért, nem vonz sem a gumicukor, sem a mézes krémes, a lépesméztől, amit gyerekkoromban ilyenkor árultak, hideglelést kapok, libabőr a mínusz nyolcban. Fények futnak a házfalon. Minden izzó sárga fénnyel festi meg az utcát, melegség, barátság, szeretet, de ezek a vékony, lesikló füzérek hidegek, kékek. Tőrök, jégcsapok. Nem emlékszem, melyik krimiben volt ez a gyilkos fegyver, keresem, erősen kutatom a címet. Szentjánosbogár, kiált fel ekkor a nagyobbik lányom, mellettünk a nő félrenyeli a kalácsot a nevetéstől. Télen, szentjánosbogár? A gyerekeim értekeznek, vitáznak. Csak akkor lépek közbe, amikor eldurvul a szentjánosbogarak anatómiai felépítését és élőhelyük elméleti kutatását boncolgató párbeszéd, amikor már meg sem hallgatják egymást, csak maga a vita számít, hogy ki beszél, ki kiabál hangosabban és nem az, hogy ebben a mínusz sok fokos estében zárlatos lenne minden szentjánosbogár feneke. Megyünk, jelentem ki halkan, kezemben gőzölgő maradékokkal, de jó, nincsenek sokan. Szomjasak. Ha nem hallanám, a biztonság kedvéért elhangzik hatszor. Üvöltve. A jégpálya mellett megállunk. Suhanó alakok. Nevetnek. Mellettünk a gumicukros. Kakasnyalóka. Hármat kérek, ha kibírja hazáig a szomjúság. Kifelé indulunk, kezd gyűlni a tömeg, vállak löknek meg, magam elé gyűjtöm az apraját. Az aluljáróban már nincs ott az idős hölgy, aki a csokrot adta. Alig akarta elfogadni a pénzt. Adok ötöt, én meg ráztam a fejem, egy bokréta elég. Meg sem akartam állni. Ez az igazság, de remegett a hidegben. Milyen kedves néni, mondta Szonja, mentünk tovább, szúrt a csokor, mintha szögeket szorítanék, Krisztus a kereszten, magyal szúrta tenyér. Kedves volt, ismétli a lányom, azt mondta: Áldja meg magukat az Isten. Igen, válaszolom szórakozottan, még visszanézek, talán neki kellene adni a sálamat, remegnek a kezei a hidegtől, de nem lépek vissza, megyünk tovább, áldjon meg titeket az Isten, áldjon meg minket az Isten, áldjon meg mindenkit egy Isten, mondom ki hangosan, mindhárom gyerek nevet, ez nagyon szép, mondják, ez maga a karácsony.

 

 

  
  

Megjelent: 2021-12-25 06:00:00

 

Marton-Ady Edina (1979)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.