Keresés a honlapon:

Karcol(g)atok – Marton-Ady Edina: Második találkozásra

 

 

 

 

Második találkozásra

 

Pilinszkyvel túl korán találkoztam. Szerette őt, aki megmutatta verseit, de az egyértelmű, heves rajongástól számomra megkeményedtek a mondatok, nehezek lettek a versek, nem bírta el a vállam, a szívem, csend maradt a felolvasott sorok után, csak valami hideg ridegség rezonált. Sok év múlva, egy azóta már nyomtalanul eltűnt könyvespolcról emeltem le egy fekete-fehér újságpapírba kötött, a folyamatos forgatástól a lapéleken megbarnult kötetet. Talán, ha látom a nevet, meg sem érintem a vékony gerincet, mert hevesen tudtam-tudok berzenkedni, valami konok, makacs ellent tartok a nagy szenvedélyes "mindensorátszeretemnek" , bolond rajongásnak, piedesztáloknak. A vékony kötet hónapokig utazott velem, alföldi buszokon, kattogó vonaton bogarásztam, kiemelve sorokat belőle, összevetve az ablaküvegen túli és a bennem folyamatosan kifeszülő világgal, úgy lopta be magát hozzám Pilinszky, ahogyan lehet, lassan építkezve, szelíden, mert én ilyennek olvastam őt, így vezetett, azzal a mindent belátó tekintetével, amivel felboncolta mindazt, amiben hinni lehet, amiben hinni kell, határozott, analitikus szelídséggel, lágy határozottsággal, ahogyan a Gyermek kezét fogva belép az ember az ünneptől ragyogó, fényes szobába, remegve, alázattal és valami befoghatatlan, mégis kitapintható nagy szeretettel.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-11-28 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.