Videó

A Műcsarnok csatorna videója




Keresés a honlapon:


Karcol(g)atok – Marton-Ady Edina: Lyukas szitával, reggel 8-tól este 6-ig

 

 

 

 

Lyukas szitával, reggel 8-tól este 6-ig



Dühös vagyok. Nagyon. Valóban normális az, hogy egy másodikos, nyolc éves gyereket 16-kor hazahozok az iskolából és itthon még 18-ig tanulunk? Valóban ettől fog megtanulni olvasni, írni? Ez szeretteti meg vele a betűvetés izgalmát, mutatja meg az olvasás gyönyörűségét? "Mert a szülő különórára hordja őket, nem fér bele a napközibe a házi feladat", de könyörgöm, egy gyerekről van szó, és a gyerek igen, járjon zenélni, táncolni, vívni, focizni, makramézni, bárhová, ahol boldog, kreatív, ahol mosolyog és örül, hogy él, és ne egy füzet, tankönyv fölött görnyedve betűzze az ezredik szót, körmölje a századik sort, aminek a minősége annyit ér, mint a lyukas szita, hogy frappáns legyek. Dühös vagyok. Nagyon. Arra, aki kitalálta ezt az esztelen és tarthatatlan nemzeti tantervet, arra, aki nem szólt ellene, és igen, azokra is, akik ezzel megnyomorítják a gyerekeink mindennapjait és a miénket is, szülőkét, akik fáradtan, a munkától türelmetlenné gyurmázva ahelyett, hogy lazán átbeszélnénk a napi szirszart és sírva nevetnénk, fogunkat szívva harapjuk-tépjük egymást a gyerekkel, a harmadik iskolai héten, a minősíthetetlen minőségű tankönyvek fölött. Valahogy most elfogyott az empátiám. Most ez túl sok, túl nehéz és értem a másik oldalt, de elfogadni, tolerálni, azt nem tudom.

 

  
  
 

Marton-Ady Edina (1979)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.