Videó




Keresés a honlapon:


Karcol(g)atok – Marton-Ady Edina: Anyaként zsigerből

 

 

 

 

Anyaként zsigerből

 

Amikor édesanyám annak idején úgy döntött, hogy egy kínai körútra indul a legjobb barátnőjével, megkapott egy listát, a kötelező oltásokról. Nem verte az asztalt, nem hisztériázott. Telefonált, időpontot foglalt. Türelmesen járt a központba, oltás, emlékeztető oltás...olykor rosszul volt, hát istenem.

Mondhatta volna, hogy na nem, ezt nem, aztán szépen beintenek neki a határon, hogy oké, akkor húzzál haza, a kutya sem akar téged kínai földbe temetni, mert meghalsz az első szúnyogcsípés után.

Komoly kérdés, hogy amíg a gyerekeknek nincs beadható vakcina, ami megvédi őket a haláltól, vírusfertőzés után fellépő sokszervi gyulladástól, egy egész életen át tartó, életminőségüket meghatározó szövődménytől, addig egy olyan felnőtt személynek, aki velük napi szinten kontaktusban van, van-e joga megtagadni az oltást.

Anyaként zsigerből rávágom: nincsen. Gondolkodóként azt mondom, megtagadhatja, hivatkozva a jogaira, de akkor viselje a következményeit is a döntésének. Mert olyan óvodába, iskolába, ahol oltással nem rendelkező pedagógus, nevelő, bármilyen dolgozó van beosztva, én nem fogom vinni a gyerekeimet. Nekem ahhoz van jogom, hogy tudjam, ki van-e téve a gyerekem súlyos veszélyeztetésnek és hiába kötelez rá a köznevelési törvény, nem írhatja elő nekem senki, hogy azt tegyem, amivel veszélybe sodrom azokat, akiket a világon a legjobban szeretek, és ami szembe megy azzal a globális, történelmen átívelő tapasztalattal, mely szerint az oltás megvéd minket és az utánunk következő generációkat is. Legalábbis szerintem. De igaz, hogy soha nem terveztem lelógatni a lábamat a világ széléről.

 

 

  
  
 

Marton-Ady Edina (1979)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.