Keresés a honlapon:

Karcol(g)atok – Marton-Ady Edina: A bolondok jogán

 

 

 

 

A bolondok jogán

 

A falu bolondja össze-vissza rohangált. Utcai ruhában volt, mint mindenki más, farmerje sem nem koszos, sem nem szakadt, kabátja hajtókáján kitűző, aki látta, pontosan tudta, egy Batman rajongótól kaphatta ajándékba, valami nyúlánk kamasztól esetleg, aki egyik napról a másikra nőtte ki a fantáziavilágot. A téren sokan sétáltak, a szombat reggeli, hideg, októberi reggel beosont a kabátok alá, azok is ölelték egymást, akik máskor soha. A bolond mindenkire rámosolygott, szimmetrikus, egyszerű arca nem árulkodott a benne lopakodó masszív őrületről, csak a figyelmesebb szemlélő vette észre a kényszeresen rángatózó kezet, a folyamatosan ide-oda rebbenő tekintetet. Mind meghalunk, mind meghalunk kiabálta a téren, hangja magas volt és vékony, az a fajta, ami azonnal valami dermedt, hideg távolságtartást ültet az emberbe, valami gyilkos vágyat, hogy elhallgattassuk a hangot kiadó szájat, minél hamarabb. Itt van, itt van, kiabálta, a zsebébe nyúlt, s mint valamit kezdte dobálni az emberekre a semmit. Átfutott a csend a téren, minden zaj elhalt, az autók némán fagytak bele a pillanatba, a villamos nem zörgött többé, a bolond csak állt, dobált rendületlenül, majd a mozdulatlan téren a legközelebbi, fiatal párhoz szaladt, közelről maszkos arcukba bámulva nevetett, gömbölyű fogai mint víztől mosott folyami kavicsok. Menjen innen, mondta a férfi, kezét a nő elé tartva, léptek egyet hátra, hagyjon minket élni, tűnjön el. A hangja megremegett a felindulástól, a lány a kinyújtott karra támaszkodva, iszonyattal meredt a vicsorogva röhögő emberre. A falu bolondja állt ott, lassan olvadt le az arcáról az őrület, szemébe egy pillanatra éles, okos fény költözött : Nekem barátom, jogom van itt bármikor, bármit kiabálni!

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-11-03 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.