Keresés a honlapon:

Kakaópercnyi villanatok – Rombusz

 

 

Rombusz

 

Bejöhetünk? Persze. Ezt válaszoltam, ők pedig szélesre tárták a vajsárga színű ajtót, amelynek a közepébe vájt üveges rombuszán át az arcok mindig eggyé homályosulnak. Éppen mosogattam, amikor beléptek az előszobába. Nézzék csak ezt a belső teret! A lakás tervezése nagyon gondos és precíz. Itt nincs egyetlen szabad négyzetméter sem! És tekintsenek ezekre a tömörfa ajtókra, ezek nem csak amolyan műanyag útmenti nyílászárók ám! A padlóról nem is beszélve. Ez minőségi! Hetente körülbelül kétszer folyik le ugyanez a procedúra immár három hónapja. Bejönnek, égig magasztalja a lakást, aztán ködbe vesznek ezek az arcok is, mint a többi. A szerződést a családi asztalnál írtuk. Összeegyeztethetetlen volt, hogy egy körnél ültem vele. Amikor csak tud, hoz vevőket, összehasonlításképpen először egy silányabb minőségűbe viszi őket, és nem kérdés, hogy ezt választják majd. Ezt mondta akkor az asztalnál. Megtekintették a nappali körpanorámás kilátását és a kiskert eperfáját is, végigcsodálták a konyhabútort, a tűzhelyet és a dolgozósarkot is, majd ragyogó arccal léptek ki az ajtón. Odamentem a rombuszhoz, hogy lássam, hogyan tűnnek el ők is, és hallottam az ingatlanközvetítő sustorgó szavait a padlóban éktelenkedő lyukakról, amelyeket a rombusz szűrt át.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-06-27 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.