Keresés a honlapon:

Kakaópercnyi villanatok – Várakozás

 

 

Várakozás

 

Piroslott minden. Próbáltam kilépni a képből, de nehéz volt. A sorok hosszan tekergőztek, a levegőben forróság vibrált, és az emberek különböző sejtek egymásba nyúló hosszú kígyójaként várták, hogy a harkányi strand kapuja talán majd őket is befogadja. A katonák nem válogattak, végül a homloka közepén érte a golyó, amint éppen hozzá sietett haza és a 11 hónapos kisfiúkhoz. Az idő telt, és a kép már annyira belém ivódott, ahogy elmondta nekem, vagy az, ahogy megképződött bennem ennek a képe, hogy most újra előtört bentről a pillanat. Nem csak az elmondás, hanem a bennem megképződött esemény pillanatáé. Ábel három fűszálat font egymásba, de körülöttem mindennek megváltozott a színe. Várakoztunk az árnyékban a fűben ülve, Ábel odahajtotta puha fejét az ölembe, de hamarosan átjutunk a napra, ahol pirossá égünk mi is, mint ennek a sebesült kígyónak egy amputálásra szoruló része. Talán minden esemény legalább annyiszor és annyiféleképpen történhet meg, ahányan tudják, gondoltam, és rettegtem, hogyha beérünk, majd piros hullámok is vegyülhetnek a vízbe.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-06-06 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.