Keresés a honlapon:

Kakaópercnyi villanatok – Debrecen

 

 

Debrecen

A villamoson még kereste a jegyét, de ahogy a nagytemplom felé közeledett, már teljesen megfeledkezett róla. „Phoebo memoranda satelles.” A nap rendben van, de mit keres ott a hold? Leszállt, ahogy az ajtó kinyílt, és elindult a síneken a motívum irányába. Csak félfüllel hallotta a csilingelést, és amikor letért a sínről, azt is a gondolataiba mélyedve tette meg. Egy kislány a fagyiját éppen mellette ejtette le, és akkor vette csak észre, hogy talán pont abba a kockába, ahol Vele állt. Vagy esetleg két kockával jobbra tőle. Nézte a madarat, és bal oldalán az érthetetlen holdat, a fejét pedig hirtelen megtöltötte a múlt. Ezredpillanat alatt egyszerre érezte Vele a nyár illatát, látta a virágból szövött főnixet, és szaladt kézen fogva a kisfiával. Hogyan tudta a tér úgy konzerválni a múltat, hogy a szagok, hangok és képek egy közös dimenzióban lebegjenek előtte? És mit jelenthet a holdba vésett AT? A kockában szétfolyt eper alaktalan pacává nyúlt szét. Causas multarum rerum nescimus.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-05-23 14:00:21

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.