Keresés a honlapon:

Kakaópercnyi villanatok – Egy találkozás a Könyvfesztiválon

 

Egy találkozás a Könyvfesztiválon

 

Nem igazán lehetett megállapítani, hogy mi is volt több, az ember vagy talán a könyvek. De a válasz mégis magától adódott. Az ember. Ő járta be a teret és a papírt is. Balázs lehajtott fejjel haladt el az egyes pavilonok előtt itt, ahol a papír még egy merész grimasszal vág vissza a virtuális térnek. A B épületben a Hess András teremnél járt, amikor egy ismerős arcot pillantott meg, amely egy barna haj mögé kerülve hirtelen eltűnt, majd újabb és újabb pillanatok erejéig felvillant a B22 sarkánál, és ahogy követte, a csigalépcső mögött hirtelen majdnem nyoma veszett. Balázs utána sietett, és leszólította a nőt. Ön ugyebár…? És nem tudta tovább folytatni. Az arca pontosan megegyezett a papír alkotta képpel. Megkérdezte, hogy valóban ő-e az, és hirtelen érezte, hogy elpirul. Egy 12 év körüli fiú és egy 16 éves lány gúnyos mosolyt sugároztak felé. A gyerekei lehettek, és büszkén nézték, ahogy felismerték az anyjukat. Balázs soha nem érezte még ennyire zavarban magát. Gender Balázs vagyok, emlékszik rám? De nem emlékezett. Balázs a megalázottságba süllyedve belemenekült a tömegbe. Füsun értetlenül nézett utána. De még annak is felmerül a lehetősége, hogy csak a papír elevenedett meg benne.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-04-25 14:00:17

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.