Keresés a honlapon:

Kakaópercnyi villanatok – Húsvét után

 

Húsvét után

 

Ütemesen rugdosni kezdtem a jobb lábfejemmel a konyhaasztal lábát. Mint a másodpercmutató. Az asztal közepén piros tojások. Egyél csak nyugodtan, bogaram, ne kéresd magadat! De nem ettem. Ebben a valamiben próbáltam felfedezni valami szénfeketét. Bámultam a kredenc szélén a befőttesüvegekben a ki nem öntött festéket, ahogy az egyikben a kék, a másikban a citromsárga festékpor keveredett egyenetlen árnyalatokban rétegződve a vízzel. Soha többé nem is akarok enni, ezt éreztem. Csak néztem a bennem előtörő képeket, amik a tudás és tudatlanság határán születve most teljesen összemosódva újraértelmeződtek bennem:

kémlelem a tájat viasszal festem a tojásokat az ölemben hozzám bújva pihen gúnyos mosoly hogy egyél csak a szeme szénfekete a SÁRGÁBA mártom a tojásokat a szemében félelem ülök a piros opelbenmajdaKÉKBEisbelemártomazüresketrecremeredekdePIROSPIROSleszezhogylehetmostmitnyafogszBalázsezagyerekmiértbőgmostmártojásokatsemszeretekfestenijólenneelinnenvalahováaholmegtalálhatoma ZÖLDET.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-04-18 16:00:42

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.