Kakaópercnyi villanatok – Domokos Gyöngyi
Kakaópercnyi villanatok
Ülök a gondolataim között kezemben egy bögre meleg kakaóval, és azon töprengek, hol is kezdhetném. Talán a legcélszerűbb a kakaóval. Egy kakaót meginni egyes statisztikák szerint átlagban 3 percet vesz igénybe, azaz 180 másodpercet. Tehát mire elszámolunk 180-ig, addigra ennek a röpke írásnak véget is kell érnie. De egy kakaóivásnak ugyanakkor pont az a lényege, hogy nem számoljuk az időt. Hogy az idő bennünk van, és nem a karóránk vagy éppen az éttermi büfé zsarnoki mutatói mutatják azt. Az idő nem behatárolható. Amikor belefeledkezünk egy versbe vagy egy szembe, vagy amikor a Balaton vizének fodrai alatt hallgatjuk a csendet, az idő megszűnik létezni. Mert az idő bennünk van, és egy szikével sem lehetne elválasztani tőlünk. Nem az idő határol be minket, hanem a tennivalóink. Egy kakaó megivásának az ideje tehát rajtunk múlik, és azon, ami körülvesz. A teendőink, a rohanás, a határidők. De minden hétköznapi száguldás közepette kellenek szünetek. Pár pihentető perc, éppen annyi, ami alatt megiszunk egy kakaót. És minden kakaóivás alkalmával kell valami, ami feltölt minket, hogy tudjuk folytatni. Labirintusba zárt egerekként néha kinézni az ablakon, aztán futni tovább, hogy az a kép bennünk maradjon, amit az ablakon túl látunk, és így mi is a részesei lehessünk. Hát ezt a célt szolgálja ez a rovat. Kinézni. Egy ablak. Hogy milyen színű és stílusú? Az egér, amely kinézett egy villanás erejéig az ablakon, és továbbrohan, már egy saját ablak képét hordozza magában. Éppen ez a lényege ennek az ablaknak.
Megjelent: 2017-01-03 17:00:46
 |
|
Domokos Gyöngyi,irodalomtörténész, klasszika-filológus, műfordító
A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
