Videó

A Pécs 8 csatorna videója




Keresés a honlapon:


Horizont – Támba Renátó: A gyermekkor csendes vizein – Albert Edelfelt festészetéről

 

 

 

Támba Renátó

 

A gyermekkor csendes vizein – Albert Edelfelt festészetéről

 

A tizenkilencedik század közepén, az európai nemzeti forradalmak idején az addig közömbös finn kultúra Elias Lönnrot munkája nyomán egyszerre híressé vált, hiszen Ő állította össze a finnek teremtéstörténetét, a Kalevalát az először karjalai területről gyűjtött népi énekekből. A század második felében fejlődésnek indult az ország szellemi élete, a művészek pedig mind nagyobb kedvvel kezdtek európai tanulmányutakba, megismerkedve így a Párizsban zajló művészeti forradalmakkal is. Így jutottak el az új formanyelvek és esztétikai felfogások Finnországba, de az új látáskoncepciókkal együtt a társadalom szegényebb rétegeinek ábrázolása iránti kedv is jellemzővé vált a finn aranykor képzőművészetében. A korszak piktúrájában – Adolf von Beckertől Helene Schjerfbeckig és Pekka Halonentől Eero Järnefeltig – minden irányzat megtalálható a realizmustól az impresszionizmuson át a naturalizmusig és szimbolizmusig. A művészeti forradalmakkal együtt eljutott hozzájuk a társadalmi jelenségek megfigyelése iránti érzékenység is, sőt, Courbet nyomán ők is azzal az erővel és jelleggel kívánták felruházni a parasztot és a polgárt, amely korábban csak az isteneknek és hősöknek járt. Ezek a törekvések természetesen a finn aranykor egyik legelismertebb művészének pályaképét is meghatározták, aki nem más, mint Albert Edelfelt (1854-1905), aki előszeretettel merített témát a kedves emlékű gyermekkorból.  

Edelfelt Porvoo városában született, ahol tősgyökeres svéd paraszti környezetben nevelkedett. Ez a táj egész életére megihlette a festőt, s bár pályájának fontos állomása volt Rubens városa, Antwerpen, ő végig patriotista maradt: tetőtől talpig finn, a népi kultúra harcosa. Kifinomult technikai tudás, sokoldalúság, nyugalom jellemzi művészetét. Foglalkoztatta a szabad levegő problémája, s nagy hatással volt rá Jules Bastien-Lepage finomnaturalizmusa, de hatott rá Velázquez instantizmusa is. Művészetét az impresszionizmus mérsékeltebb megnyilvánulási formájaként jellemezhetjük; mint a francia impresszionisták, Ő is a pillanatnyi benyomás rögzítésére, a reflexek rögzítésére törekedett, légiesen elmosódó felületeken jelenítve meg népe békés életének legmeghittebb perceit is, ám az ő halk szavú művei elsősorban nyugalmukkal és az elbeszélés egyszerűségével hatnak.

 

 

Albert Edelfelt: Erdei szamócák.

A kép elektronikus forráshelye: I am a Child. https://iamachild.wordpress.com/category/edelfelt-albert/ [2021.11.23.]

 

Főleg történeti tárgyú műveket (Nagy Sándor betegágyon, 1874; Károly herceg gúnyolódik Klaus Fleming holttesténél, 1878), s még nagyobb számban életképeket festett; alkotásai balladai hangvételűek és líraiak, rendkívül beszédesek és jellemzőek. Nem állít fel merev típusokat, de szóra bírja a nép és a szereplők érzéseit, életélményeit. Karakterei a természeten keresztül vesznek levegőt, rajta keresztül élik meg a pillanatot. Ember és természet szimbiózisa határozza meg képeit, hiszen a természeti motívumok és a megjelenített élethelyzetek egymást ruházzák fel jelentéssel. Bizonyos létmotívumok oly erővel hatják át képei jelentésterét, hogy érett és kései munkásságát már egyenesen a szimbolizmus egyik előfutárának tekintik. Edelfelt művei elevenségükkel, nyugalmukkal és halk erejükkel, világos elbeszélő eljárásukkal határozott hangon szólalnak meg.

Edelfelt képi világát, művei hangulatát mélyrehatóan meghatározták gyermekkori emlékei, különösen édesanyjához fűződő kapcsolata. „Édesanyám, te vagy az egyetlen a világon, aki iránt viaszos szívem igaz és gyöngéd érzéseket táplál, s ezért erőd határtalan fölöttem. Érzem, hogy szenvedélyem irántad az egyetlen és a legerősebb. Amikor az angyalokra vagy a boldogságra gondolok, csak te jutsz eszembe, anyám…” (Kallio és Sivén, é. n.)[1] E sorok, melyeket a művész St. Petersburg városából írt édesanyjának 1883 újévén, tanúsítják szeretetét az asszony iránt, aki világra hívta Őt, s aki kiegyensúlyozott anyja volt fiának. A festő elméjében élénk pillanatképek villantak fel mindig, mikor gyermekkorára, erre az öröknek és termékenynek tetsző időszakra gondolt, így a gyermekkor témáját mindig eleven képzelőerővel jelenítette meg vásznain. Gyermekjeleneteinek jelentős hányadán szemlélődő pozícióban jelennek meg a gyermekek, szerves kapcsolatba kerülve a természettel (a színek összecsengéséből, egymásba olvadásából is következtethetően), mely jellemző erővel bír magára az ábrázolt karakterekre vonatkozóan is. A gyermekkor a művész élményvilágában az az érzékeny, ártatlan időszak, amikor a világ végtelenül nagynak és nyitottnak tűnik, amikor minden megismerhetőnek tetszik, amikor a gyermeknek a természettel közös titkai vannak.

 

 

 

 

Albert Edelfelt: A kis hajó.

A kép elektronikus forráshelye: I am a Child. https://iamachild.wordpress.com/category/edelfelt-albert/ [2021.11.23.]

 

Olyan képein, mint a Hajóépítők, A kis hajó és Az Eklofin-fiúk a Sjokulla-ház tornácán, a gyermekek játéka egymással és a játékhajókkal kedves kis jelenetekben elevenedik meg, a gyermeki felfedezés szabad örömét árasztva magukból. A kisfiúk hajót építenek vagy úsztatnak a tengeren, s ebben a gyermekek életperspektívája, vagyis az „utazásra”, az „élet körbehajózására” való vágya, képessége jut kifejeződésre. A hajó-metaforában a szűk jelen és a tágas jövő horizontja kapcsolódik össze egymással e vásznakon, s így a játéktevékenység maga is funkciót nyer, hiszen a gyermekek a kishajók úsztatásával hangolódnak rá az élet messzibe vesző távlataira. Az elő- és középtéri játéktevékenység így a jelent, míg a háttér a jövőt rejti magában, különösen azért, mert a háttérben már valódi hajók alakjait láthatjuk. E hajók már egyenesen a távoli felnőttkort sejtetik, melyre a kicsik „titokban” felkészülnek, már csak játéktevékenységükkel is, melynek – mint azt később Groos hangsúlyozta gyakorláselméletében – kiemelkedő szerepe van a későbbi társadalmi szerepkörökre való felkészülés szempontjából. A hajó így egyszerre válik a gyermeki képzelőerő, a szabadság és a távlatok szimbólumává e nyugodt, mégis oly eleven, szinte lélegző képeken (ld. Támba, 2017, 24-25.).[2]

 

 

 

Albert Edelfelt: Parton játszó gyerekek, 1884. Olaj, vászon, 90 x 107,5 cm.

A kép elektronikus forráshelye: wikimedia.com. https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/1a/Albert_Edelfelt_-_Boys_Playing_on_the_Shore_-_Google_Art_Project.jpg [2021.11.23.]

 

Edelfelt gazdagon jelenítette meg a gyermekek világát, legyen szó játék- vagy vásári jelenetekről, kisded- vagy kamaszportrékról (Erik Edelfelt, Berta Edelfelt, Jó barátok, Zoknit kötő lány), bár legtöbbször egymás közt vagy egyedül festette meg őket, felnőttek társaságában ritkán. Mégis felnőtt-gyermek kapcsolatot ábrázol a Nyári este Hammar kikötőműhelyében, melyen a békésen szemlélődő gyermekek egymás közelében helyezkednek el, s az e festményen kibomló, homályba vesző távlatban mintha az ő lelkük távlatai jutnának kifejeződésre. Jellemzőek továbbá a nevelési jelenetek is (Erik és édesanyja napfényes enteriőrben, Dajkánál), melyek gyermekközpontú szemléletről tanúskodnak, s egyúttal az élet nyugalmát biztosító magánszféra sérthetetlen voltát hirdetik.

 

 

 

Albert Edelfelt: Nyári este Hammar kikötőműhelyében.

A kép elektronikus forráshelye: I am a Child. https://iamachild.wordpress.com/category/edelfelt-albert/ [2021.11.23.]

 

E korban a finn oktatásügy egyik főszereplője, a híres Uno Cygnaues (1810-1888) pedagógiai gondolataiban is előtérbe került a családi nevelés fontossága, kiemelve a partnerség légkörében, a szabadság szellemében történő szellemi nevelés jelentőségét, mely a tökéletes lényként tételezett, önálló személyiséggel rendelkező gyermeket elvezeti a jobbra törekvés természetes igényéhez. E koncepció kétségkívül megidézte Rousseau eudaimonista, a negatív nevelés alapjaira helyezett pedagógiai rendszerét is, sőt, a reformpedagógia retorikáját is megelőlegezte. E gondolatok ekkor már mintegy „benne voltak a levegőben”, így, ha áttételesen is, de feltétlenül áthatották Edelfelt képeit. E kedves gyermekjelenetek alakjai mögött a szerető család biztonságot, békét nyújtó légköre húzódik meg, így az e vásznakon kibomló idillek egyúttal a művész békés gyermekkorának lenyomataiként is értelmezhetők, mintegy visszaigazolva a családi harmóniát előtérbe helyező pedagógiai gondolkodásnak az általános korérzésre gyakorolt messzemenő hatását, mely a művek hangulat- és jelentésterét erőteljesen meghatározta.

 

 

 

Albert Edelfelt: Anya és gyermeke.

A kép elektronikus forráshelye: I am a Child. https://iamachild.wordpress.com/2009/05/17/albert-edelfelt-1854-1905-finnish/ [2021.11.23.]



[1] A szerző fordítása – eredeti szöveg: Rakel Kallio és Douglas Sivén: Albert Edelfelt 1854-1905. Douglas Productions Oy, é.n. http://www.douglasproductions.fi/ruotsi/AlbertEdelfelt_eng.pdf [2021.11.23.]

[2] Edelfelt hajó-jeleneteiről bővebben – Támba Renátó: A gyermek a természetben. Gyermeknevelés, 2017/1. 18-42. http://ojs.elte.hu/gyermekneveles/article/view/588/486 [2021.11.23.]

 


 

Támba Renátó

  
  
 

Bence Erika (Bezdán, 1967)

egyetemi rendes tanár, kritikus. A Horizont rovat vezetője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.