Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Horizont – Bence Erika: A verses regény, ahogy „írja önmagát”, avagy Ez a dékárt nem az a Descartes!

 

 


Dumesnil: Krisztina királynő tudósok körében (részlet) (Internetes forrás)

 

Bence Erika 

 

A verses regény, ahogy „írja önmagát”,

avagy

Ez a dékárt nem az a Descartes!

 

 

   Bartha György készülő verses regényéről

 

         Rövid elégiák, epigrammák, töredék- és ötletversek négy kötetet  (Búcsú rossz időben, 2011;  Örökvisszhang, 2016;  Szemek, 2019; Epilógus, 2021) alkotó versfolyamából  „in medias res” lépett elénk Bartha György (1954)  dékárt-történeteteket mesélő narrátora; váratlanul messzire távolítva költői világától lírikus énjét, olyannyira távolra, hogy még első befogadói feltevésünkről – dékárt egy Esti Kornél- vagy egy Dumpf Endre-szerű alteregó – is le kellett mondanunk.

            Lírai beszédmódjából csak az általa egyedített, a központozás, a prozódia és a sortördelés szabályait teljesen nélkülöző versformákat viszi tovább elbeszélői világába: a történetek a szó szoros értelmében „folynak be” elénk – az epizódok sokasodásával egyre terebélyesedő, hosszabbodó sorok révén. Hogy mégsem zavaró, sőt, könnyedén követhető e szabálytalanságokra épülő, látszólag rendezetlen narráció, a gondolatritmus következetes „ütemezésével”, a történéseket aprólékosan bemutató, részletező, figyelemlekötő módszerével éri el az elbeszélő.

            Eleinte azt is gondolhatjuk, dékárt valójában a filozófus és matematikus René Descartes (1596–1650) újkori alakmása, annál is inkább, hiszen számos megegyező motívum és reflexió idézi elénk a történelmi személyiséget. A francia tudós nevét „dékárt”-nak kell ejteni, valóban élt és tartózkodott Hollandiában, „csakis királynőkkel” volt baráti és szerelmi kapcsolata: többek között Erzsébet pfalzi hercegnővel és az „önmagát száműző” svéd Krisztina királynővel, különc és magányos elme volt: az idealista és a materialista világértés kettőségében teremtette filozófiáját és tudományos elméleteit.

            A „főhős dékárt”-ot a valóságos Descartes világától ironikus megszólalásmódja, a megjelenítés és az időkezelés paradoxonai, a múlt és a jelen rekvizitumainak furcsa keveredése teszi különbözővé, pontosabban: úgy hat, mintha ez a 21. századi hős „végigjátszaná” múltbeli mása életét, egy modern világban reprodukálva előképe tetteit.

            A groteszkre való hajlam és az extrém viselkedés Descartes személyiségétől sem állt távol, mi több, számos anekdota szól arról, hogyan szökött meg az úri világ színtereiről időlegesen, lakott külvárosi fogadókban, ahol a kulcslyukon keresztül leste a személyzet, hogyan tölti egész napját, vagy napokat az ágyban, olykor fel-felemelve írótollát, jegyzetelve valamit. Dékárt szájából elhangozva azonban merő gúny és irónia minden descartes-i gondolat: „és / cogito ergo sum”…

 

egyszer amikor

 

dékárt aki a báltermekben csakis királynőkkel táncolt

egy alkalommal megismerkedett a puskával hollandiában

amikor egy alkalommal kedve támadt vadászni indult fel

a hegyekbe s csak hosszas út után észlelt egy zergét

felemelte a puskáját de nem lőtt

kérdezték tőle milyen vadat ejtett

semmilyet mondta nem volt vad

valójában itt hegyek sincsenek és

cogito ergo sum

 

csak égi jelenés volt

 

 

A filozófus valóban utazó volt, bejárta Európát és Magyarországon is járt: dékárt „hintaja” azonban Ausztria sarában „elakadt”. A gondolat egyszerre veti fel a „metaforikusan igaz” és a „történelmi anakronizmus” fogalmát: hiszen az a modern Ausztria, ahol ma dékárt jár és utazik,  Descartes idején még nem létezett, miként a két ország közötti konfliktus, amelyre a „sár”-metafora utal, sem tartalmazza a 19. századi, vagy a századforduló idején kibontakozó jelentéseket.

 

 

a hegyi gyopár esete

 

dékárt nagyon szeretett utazni

utazott is sokat még magyarországon is járt

bár útközben hintója egy alkalommal

még ausztriában járva elakadt s míg kiszabadították

ő sétára indult a környéken egy sziklaszirten megpihent

csupán lábával kalimpált a mélység felett

forgolódott a tájban gyönyörködött

így látta meg a szirten maga alatt a hegyi gyopárt

méregette ugyan hogyan is érhetné el

milyen gyönyörű ajándék lehetne egy királynőnek

gondolta

 

végül azonban letett szándékáról

ha erre jár láthassa más is

 

 

            A dékárt-történet elbeszélésfolyamát olykor meg-megtöri egy-egy furcsa mozzanat vagy szakasz. A dékárt levele barátjához című versben például az egyébként kívülálló elbeszélő beszédmódja hirtelen egyes szám első személyre vált. Csak a következő pillanatban világosodik meg előttünk, hogy a narrátor itt idézi dékárt a költészetről és a világ kapcsolatáról szóló gondolatát:

 

 

dékárt levele barátjához

 

(ez csak egy részlet egy hosszabb levélfolyamból,

melyben dékárt pontokba foglalva kifejtette

bővebben nézeteit a világ dolgairól)

 

habár már sokan

sokféleképpen megjósolták

a világvégét barátom

hidd el az csak

akkor következik be valójában

ha már elhalt

az utolsó vers is

 

            A lineárisan haladó idő relativizálása is fontos elbeszélői eljárása Bartha György verses regényének: dékárt haláláról például már a versfolyam ötödik-hatodik darabjában értesülünk vagy értesülnénk, ha nem inkább frivol és pikáns értelemben fognánk fel a jelenetet, hiszen a főhőst „egy alkalommal” egyik királynő „combjai közé szorultan” éri a „vég” – feltehetően annak csak „kis halál” értelmében.

 

 

dékárt halála

 

csodálatos dolgokról tudott és szeretett

mesélni s a nők de főképpen a királynők

élvezettel hallgatták néha még tanította is őket

leginkább egy emigráns svéd királynővel

szeretett csevegni mert sokat látott tapasztalt

volt maga a nő is

 

így egy alkalommal a combjai közé szorultan

érte a halál

 

 

            Dékárt „megrögzött koránkelő”, míg Descartes halálát a korabeli legenda szerint a „hajnali filozófialecke” okozta: a későn ébredő tudós számára Krisztina királynő elrendelte, hogy hajnali ötkor jelenjen meg minden nap a palotában.

 

dékárt és az újságok

 

dékárt megrögzött koránkelő volt

reggelente a város határáig futott

ott az első fasorban élvezettel

figyelte az ébredő madárfészkek

apró roppanó hintázását

az éppen kelő nap madárköszöntését

ám a gyilkosságok java is

hajnalban történik s akkor

éppen folyt a vér valahol

a rabkocsiban elmélázott

ezután először elolvasom

a reggeli újságot

 

            A dékárt a múltba szökik című vers nemcsak egy elbeszélői eljárást és egy szereplői attitűdöt fejt ki előttünk, de a felvilágosodás irodalmából (is) – Descartes kora – ismert emlékkönyv-irodalomra, valamint a 19. század romantikus zseni-magatartására „játszik rá”.

 

dékárt a múltba szökik

 

igazán csak egyszer voltam

szerelmes

neved hallatán is vörösödtem

mint az aranyhalak

egyszer majdnem verekedtem is

érted

 

és téged kerestelek életemben

minden másik nőben

fodros hajad

mosolyod

ajakíved

fülcimpád illatában

 

most már nagyvilági hölgy lettél

az éjjel kisértettél álmomban

írta z-né emlékkönyvébe

 

            Mindkét „dékárt” életében fontos szerepet játszanak fogadók, vidéki kúriák és gazdaságok, valamint egy párizsi utazás. Ez utóbbiról az elbeszélés öt részlete (verse) szól: legfrenetikusabb pillanata, amikor dékárt végighajt hintajával az új Descartes sugárúton.

 

 

közös kívánság

 

aznap reggel nagyon sűrű volt a köd

függöny takarta el a kertet semmi sem látszódott belőle

a szobát kifejezetten erős teaillat töltötte be dékárt még csak félálomban

nyújtózkodott a királynő pedig fél fenékkel ült ott az ágyuk szélén

múlik a nyár vélekedett a nő no de igyál a teából jót fog tenni

dékárt felkönyökölt még félálomban bámulta az ablakot a lengeruhás nőt

felcsigázva nyúlt a csészéje után kortyolt azután elmerengett

tudod álmot láttam és azt hiszem meg kellene látogatnom

a birtokom elhanyagoltam szólt igen tudom mindig ilyenkor

kelsz útra és én itt savanyodok zsörtölődött a nő

(a reklám: ha sokat utazik vegye igénybe “kőút” biztosító levelünket)

soha nem jutott eszedbe hogy esetleg magaddal vigyél pedig sokszor szívesen mentem volna

mondjuk párizsba érdekelt volna az új divat hiába a sok apró ajándékod

a divathoz te semmit sem értesz semmi érzéked hozzá

igazad van nevetett dékárt és ezúttal szívesen látlak mert be kell

vallanom sokszor hiányzol te is nekem s talán segítségemre is

lehetnél hogy befejezzem könyvemet a nő tágra nyílt

szemmel nézett rá felugrott vidáman akkor máris csomagolok

(közérdekű: hamarosan új fejezetekkel folytatjuk a történetet

de lehetőségünktől függően megismételjük a régebbieket is)

 

 

a fogadó

 

az igazat megvallva a királynő nagyon sínylődött az úton

szólni azonban nem mert félt hogy úgy végül nem jut el párizsba

dékart megharagszik a zaklató megjegyzései miatt

végül azonban nem bírta ki messzire vagyunk még a birtokodtól

kérdezte nem azt hiszem nem csak még egy falunak kell lennie valahol

útközben szólt dékárt s valóban lassan be is kocogtak egy házakkal

övezett utcába mindketten érdeklődve nézelődtek

már esteledett s dékárt ingatta a fejét nem tudom semmit sem ismerek fel

majd ha esetleg meglátom a bíró házát az egy svábos nagykapus

épület és pont ekkor megállította a kocsit talán éppen ez az

a kapu felett nagybetűs feliratot látott fogadó

tudod mit menjünk ide be éhes vagyok és a lovak is fáradtak

majd holnap reggel indulunk tovább a királynő megkönnyebbülten sóhajtott

(ez alkalommal nem lesz reklám hiába is keresnéd)

a bíró vén ember csak nehezen ismerte fel dékártot akit kölyök

korában látott utoljára megvendégelte őket és szobát is nyitott számukra

dékárt és a királynő azonban még sokáig ültek az udvarban

a csillagokat nézték itt valahogy másmilyennek tűnnek mint

odahaza mondta a nő gondolod hogy élnek

biztos vagyok ebben hasonlóak mint mi emberek vagy a napunk

lassan öregszenek és táplálkoznak ahogyan a napunk is majd felfalja

bolygóit s egyszer étek hiányában mind sorra kimúlnak

 

 

ezután

 

persze a bíró sem tétlenkedett míg dékárték a kúrián és a birtokon dolgoztak a

fogadó felirat fölé lepedőt feszíttetett öles betűkkel ráírta figyelem csak itt

nálam látható a nagy utazó hintója és a világot látott lovai s napról napra több

érdeklődő kereste fel a fogadóját végül már újabb asztalokat és székeket

rendelt az asztalosnál és sokszor már az udvarban is felállította azokat dörzsölte

a tenyerét óriási haszna volt óriási siker dékárték pedig az ökrös szekérrel a környék

falvait településeit járták szálfát és terméskövet vásároltak a királynő mint egy igazi

amazon megmutatta erejét a férfival közösen könnyedén emelte a szekérre a megvásárolt

rönköket köveket alaposan megpakolták a rakteret a két ökör csak nehézkesen

birkózott meg a rakománnyal sokkal lassabban haladtak mint ahogy ezt dékárt szerette volna

ám mégis elégedett volt hiszen bebizonyosodott hogy a királynő a továbbiakban is méltó

segítője munkatársa lesz mosolygott magában nem hiába svéd csaj büszkélkedett a gyaloglás után

a kúriához érve a királynő ugyanolyan lendülettel frissen segített az építőanyag lepakolásában

amint azt a vásárláskor tette azután megpihentek s dékárt előadta vázolta munkatervét

én majd nekilátok a régi torony bontásához új alapokat ások téged meg arra kérlek

takarítsd ki a termeket amennyiben ezt vállalod mert ez a női munka zsörtölődött

a királynő de természetesen nevetett hozzá a bontás különben is veszélyes mármint félek

megsértem a körmeim eltörhetnek felrepedhetnek de rendben mindketten újult erővel láttak munkához

a nap végére dékártnak sikerült megküzdenie a feladattal a felhasználható törmeléket

kiválogatta egy külön rakásba gyűjtötte a királynő pedig először némi viszolygással megküzdött a

pókhálókkal letörölte a vastag port a bútorokról a képek és keretek legkisebb sarkát is

megtörölte majd a porkupacokat törmeléket kisöpörte az ép ablakokat lemosta azonban míg a

meglevő edényeket fiókokat is megtisztította egy felfedezést tett amiről nem számolt be dékártnak

mit szólsz maradjunk-e itt éjszakára kérdezte a férfi az utat megspórolva időt is nyerünk a nő

rábólintott a zsebébe rejtett titkát markolászva hamiskásan mosolygott

 

 

párizs 2

 

a szürkületben a lovak felszabadultan lendültek neki az útnak hiába járatta őket napjában

a bíró fia a hosszan tartó semmittevés mintha lelki betegekké tette volna őket de

most teljes bevetéssel húzták a hintót a sötétedés beálltával azonban ez a lendület

elmaradt óvatosabban kocogtak csak tovább dékárték míg lehetett a tájat figyelték a férfi

teljesen egykedvűen csak a királynő kipirult arcáról volt leolvasható az izgalom

a sötétség beálltával dékárt mesélni kezdett párizsról régi gyermekkori élményéről s

főleg édesapja jegyzeteiből megismert változásokról a város történetében

a szajna vidéke az őskortól kezdve lakott volt de a környékén nem történtek soha fontos események

a közelmúltig nem számított jelentős településnek csupán II. fülöp ágost uralkodása

idején kezdett el rohamosan fejlődni mivel ezt választotta székhelyéül no nem mellékesen

itt alakult meg az első egyetem míg mesélt a királynő csendesen elszunnyadt s dékárt az első

fogadónál pihenőt rendelt el karjában vitte szobájukba az alvó nőt figyelmesen fel ne

ébressze a királynő reggel meglepetten ébredt megérkeztünk már kérdezte és indult az ablak felé

nem de már nem vagyunk messze és semmit sem mulasztottál elaludtál és úgy döntöttem nem

kínozlak tovább rendes ágyban pihend ki magad reggeli után indultak tovább s déltájban

már kirajzolódtak előttük a város körvonalai elhaladtak a királyi palota előtt a sorbonne

közelében a központban megebédeltek és szállást kerestek párizs legújabb negyedében a még

épülő descartes sugárúton találtak megfelelőt berendezkedésüket követően a nő

a hintóval a város túlvégén található raktár és üzlethez hajtatott bevásárlási szándékkal dékárt

pedig elindult megkeresni testvére lakcímét

 

 

         Bartha György szemünk előtt alakuló verses elbeszélésének legtöbb darabja a vajdasági székhelyű Szövet irodalmi, művészeti és közéleti magazin felületén jelent meg. A felújított birtokára a párizsi „nagy út”-ról visszatérő, és a télre készülő szerelmespár látványa volt az utolsó, amit „odahagyott” a kíváncsi olvasói tekintet.

 

a tél

 

hazafelé kocsikázva dékárték még betértek a faluba fel kellett még készülniük a télre a lovaknak

szénát vásárolt dékárt s a kovács és az asztalos a férfi meglepetésére együtt dolgoztak

hiszen több szán elkészítésére kaptak megrendelést s erről dékárt sem maradhatott le

a szán sokkal biztonságosabb közlekedési eszköznek bizonyult ő már tapasztalta egy hintónál

télen a bíró is friss hírrel fogadta miszerint tavaszra a falu postaállomást kap a királynő azonnal

íróeszközöket tintát papírt viaszt vásárolt megelőzve ezzel a várható kellékek drágulását

még a piacra is ellátogatott zöldségeket vásárolt a böllérnél húsokat rendelt

hazaérve lepakoltak a sok holmit csak felhalmozták a torony aljában eléggé nyúzottak fáradtak voltak

ahhoz hogy szét is rakodjanak a királynő persze kíváncsian a cserepeit is

megnézte de bánatára nem tapasztalt változást lepihentek hajnalban kocsizörgésre ébredtek

dékárt meglepetten nyitott ajtót de örült is mivel megérkezett a megrendelt jég is a

szállítók hosszú vaskampókkal megemelve a tömböket hordták a jeget a pincébe a nap

további részét arra szánták hogy rendet rakjanak a házban dékárt pedig begyújtott a

kandallókban a lovakat a karámból a csukott fedett istállóba terelte ami nem volt túl könnyű feladat

a szabadsághoz szokott állatok esetében viszonylag nyugodtan pihentek le estére

bár dékárt rosszat sejtve ingatta a fejét az eget kémlelve a tél a szokottnál hamarabb köszönt

a vidékre reggelre jelentős mennyiségű hó borította a környéket amit a királynő

vidáman köszöntötte bár még mindég erősen havazott gyerekek módjára örömtáncot járt

a díszkertben hanyatt fekve "angyalkákat" alkotott a nő jókedve lassan átragadt a férfira is

ő is csatlakozott s óriási hócsatát vívtak egymással a koraesti szürkületben kolompok

figyelmeztették őket az érkező vendégre a bíró fia érkezett ökör vontatta két egymáshoz rögzített

szánnal hozta a szénát a hátramaradt húsokat a második szán volt dékárté amit a kovácsék elláttak címerével is

a fiút természetesen nem engedték haza az éjszakában vendégül látták s kibontottak egy palack párzsi bort

 

            Bartha György szemünk előtt alakuló verses története nemcsak a magyar irodalom műfajtradícióira (a verses regény története) íródik rá, tehát nemcsak újragondol és alkot egy hagyományt, nemcsak jelen korunk hasonló törekvéseivel áll szinkronban (például: Térey János, Schein Gábor, Parti Nagy Lajos és mások regényírása), hanem a digitális éra, a kibertér lehetőségeire is rávilágít: az alkotói folyamattal való „együtt élés” új formáit érvényesíti: befogadói számára digitális felületen teszi láthatóvá, elérhetővé, hogyan  alakul szinte a „szemünk előtt” egy regény.

 

 
Bartha György

 

Bartha György a Szövet felületén: 

https://www.szovetirodalom.com/2021/08/18/bartha-gyorgy-a-tel/

 

  
  

Megjelent: 2021-08-18 14:30:00

 

Bence Erika (Bezdán, 1967)

egyetemi rendes tanár, kritikus. A Horizont rovat vezetője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.