Videó




Keresés a honlapon:


Horizont – Bence Erika: Arclehívás (Képek, grafikák és dokumentumok Tari István költői opusából)

 

 

 

Arclehívás

Képek, grafikák és dokumentumok Tari István költői opusából

 

            Ha azt mondanám, hogy nemrégiben a kezembe került Tari István Csataképversek című, a Berzsenyi Kiadó gondozásában 2020-ban megjelent verseskötete, több szempontból sem a pontos valóságot mondanám. Egyrészt, mert „nem került a kezembe”, digitalizált formában kaptam kézhez, másrészt: Tari István költészete már rég szétvetette a hagyományos értelemben vett költészet/szövegvers kereteit. Teljes mértékben elmosta, illetve összemosta a kép és a vers határait; a nyelv képi lehetőségeire fordította a költeményt. Nemrégiben írtam egy másik költő verseskötetéről, ahol épp az ellenkező poétikai eljárás valósult meg: a képet „fordította” verssé a lírikus: Géczi János.

            De most nem is akarok szabályos kritikát írni, mert a Horizont nem kritikarovat. Inkább arról szól, hogy miképp válnak olvasói horizontunk előtt termékeny és gazdag szövevénnyé különböző világok. Hogy a „nem szabályosság”, az átmenet és a köztesség hogyan alkot új minőséget.

            Tari „verseskötetében” egyetlen szabályos verset sem olvashatni. Hagyományos értelemben vett képvers is alig van a több mint kétszáz oldalas, semmilyen értelemben sem szabályos kötetben, de ami látvánnyá válik szemünk előtt, az a szövegkép, a fénykép, a festmény, a grafika, a fotósorozat, az újságfotó, a plakát és az installáció különböző variációt jelenti. De a műfajok még ennél is bonyolultabb szövevényt alkotnak: a könyv zárószövege a novella/tárca, rövidtörténet, napló és vallomás formáit szervesíti a versbeszéd (itt szabályos versekről van szó) és a vizuális közlés változataival.

           Sajátos paradoxona azonban a közlésnek és a kifejezésnek, még a referencialitás műfajainak is (például: dokumentumkép és -film), hogy végül nyelvvé szervesülnek. A nyelv pedig eredendően fiktív természetű.

            Költői vallomás és kordokumentum, mondhatjuk ennek szellemében a Csataképversekről: költői vallomás a korról.

         Arcomat hívom – a kötet első installációjának címe, ami egyszerre asszociál a fényképészet előhívási eljárásaira és a költői vallomás, az önportré létrehozásának folyamatára, amelynek haladtával nemcsak a versbeszéd változásai, a világ és a közösség átalakulásának sajátosságai, de a szó szoros értelemben vett képi technikák is átalakulnak, egyre bonyolultabbá válnak. Így lesz alcímének megfelelően: kordokumentum is ez a kötet.

 

KÉPGALÉRIA: Tari István alkotásai