Videó




Keresés a honlapon:


Horizont – Sebestyén Hedvig abszurd szöveg- és képi világa

 

Sebestyén Hedvig

 

M és G

 

                                                                                     

Sebestyén Hedvig: Nő cigarettával                                     Sebestyén Hedvig: Kérdés

 

A két kerub – M és G beszélgetés közben megállt egy robbanásszerűen megnyílt szívcsakra mellett.

        Elegem van ebből a káoszból – mondta M. Tökéletesen összezavarodtam. Angyalok, démonok, Buddhák, próféták, Jézus, Shíva... csakrák, templomok, mecsetek, zsinagógák... mitológia, legendák, ősi istenek, pogány vallások, pszichológia, reiki...

Elgondolkoztak. M gondterhelten nézte az üres szívcsakrát. Egy esős, leheletnyi utcán álltak ballonkabátban egy férfi holtteste mellett.

        Nem kell mindenről tudnunk – mondta G – ezt az egész katyvaszt az ember hozta létre és benne valósul meg amiben hisz.

        Vagy nem kellett volna meglógnunk. A többiek maradtak Édentől Keletre. Lehet, bölcsebbek lennénk.

 

  

Sebestyén Hedvig: Mozgólépcső

 

Továbbsétáltak, mert kezdett nyomasztó lenni a csendes utca a halottal. A főút sem volt sokkal derűsebb. Szombat este lévén alkoholgőzben fuldoklott a város. Minden második kapu kocsma, klub vagy szex-shop volt, szolgáltatásokkal. Az egyik bárból épp egy lányt támogattak ki a barátai, aki alig állt a lábán és az első fába belekapaszkodva apró szoknyája alól bizonytalan mozdulatokkal félig lehúzta a bugyiját és állva a fa tövébe hugyozott. Úgy, ahogy volt, félmeztelenül, lecsúszott a fa tövébe testének minden porcikáját kiszolgáltatva a kíváncsi szemeknek.

A szex-shop mellett dohányzó két prosti közül az egyik megjegyezte:

        Na látod, ez a különbség a kurva és a buta kurva között. Ezt itt bárki, ingyen megdughatja, ha van gusztusa hozzá, mi legalább pénzt kapunk érte.

Egy külföldi szeszturista csoport tajtékozva, torzult arccal röhögött a lányon. Egy vörhenyes, fityegő felsőkarú srác felmászott a fa mellett levő kórház kerítésére és rázta-rázta a rácsot artikulátlanul üvöltve. A másik prosti odament a külföldiekhez: Szex? Szex? – kérdezte. Széf szex? – tette hozzá. De a megvadult külföldi csapat továbbment. Úgy gondolták – már amennyire még gondolkodni tudtak, hogy ingyen is kaphatnak puncit a városban. A magyar lányok szeretik a külföldieket.

A kórházablakban, ahol a külföldi srác megrázta a rácsot, felgyulladt a villany. Egy idősebb nővér ült egyszerű, fehér faszéken, kissé elbóbiskolt és most a zajra felriadt. Megnézte a matuzsálemi korú nénit, aki fehér lepedőkkel elkülönített kis sarokban haldoklott.

 

Sebestyén Hedvig: Mozgólépcső 2.

        A reggeli váltásig húzd ki – motyogta a nővér – semmi kedvem egy halott beteghez ma éjjel. Fáradt vagyok.

M és G tovább sétáltak. A nyüzsgő belvárost csendesebb külterületek követték. Itt csak egy-egy sarkon volt kocsma, és törzsközönségük teljesen más volt. Poros, fáradt munkások éjszakai műszak előtt vagy után, feltűnően és ízléstelenül öltözött nők. A megtermett pultos lány gorombán adta ki az italokat, és még gorombábban küldte ki a renitens vendégeket. A pult végén állt egy lepukkant, hatvanas biztonsági őr erősítésként, kigombolt sötétkék egyenruhája alatt kábé fehér trikóban. Sörözött. Nem mintha a lánykának segítségre lett volna szüksége.

        Menj innét kifele nagyon gyorsan – dühöngött az egyik vendégre és azzal a lendülettel ki is lökte az ajtón. – majd takarítok utánad, mi?

        Bélus, tedd el azt a bicskát, még megvágod magad – és kivette a részegen hőbörgő törzsvendég kezéből a kést. Holnap visszakapod- mondta, most húzzál haza anyukádhoz – és Bélust is kipenderítette.

Ránézett az órára. 11 volt.

        Na, záróra uraim, – üvöltötte – Nincs még egy kör.

A vendégek engedelmesen kitántorogtak, mert tudták, hogy a pultos csajjal nem jó ujjat húzni.

Klári – mert így hívták a menyecskét, fáradtan lerogyott az egyik üres asztalhoz. Na, most állhatok neki zárni és takarítani – mondta – a faszomba a főnökkel is, hogy a takarítón is spórol – morgott. 3 lesz, mire hazaérek. Holnap meg jöhetek vissza 1-re. Megint bemondta az unalmast az egyik új lány.

        Az a kis szőke, fiatal? – kérdezte a biztonsági őr.

        Az hát – mondta Klári – molylepke, egy szellő elfújja. Most várhatok amíg jelentkezik valaki. 2 napot sem bírt.

M és G tovább battyogtak. Elfáradtak, mire a csendes lakótelep utáni területre értek. Itt már csak egy villamos járt. Nem volt kedvük szállót keresni, úgyhogy két egymás mellett álló hatalmas lombú fát néztek ki alvóhelyként. Felrepültek és gondosan elrendezgették az ágakat és leveleket, hogy kényelmes legyen. Könnyedén álomba merültek.

        Nézd, anya, két angyal alszik a fán – mondta egy kisfiú, akit hajnalban iskolába vittek.

        Persze drágám – mondta az anya, fel sem tekintve. Szállj be gyorsan, szívem, anyának 7.30-ra benn kell lennie.

        A kisfiú a kocsiablakból is nézte a két kerubot. G még félálomban rákacsintott a kisfiúra.

        Az egyik rám kacsintott – mondta a kisfiú.

        Aha, igen – mondta az anya és beindította a kocsit.

  

Sebestyén Hedvig: Lány                                                      Sebestyén Hedvig: Férfi papagájjal

M és G döcögő villamossal indultak vissza a városba. Céljuk nem volt, csak úgy mentek az orruk után. Őszintén, halálosan unták ezt a kóborló életmódot, de egyikük sem merte bevallani a másiknak.

A villamos csikorogva, lassan, egy beteg állat vánszorgásával rótta a külterületi munkásnegyedet. Sokfelé kellett kanyarognia a gyárak miatt, ahová az utasok többségét szállította. Átellenben, egy dupla ülésen egy sudár, jól öltözött anya ült, szorosan hozzásimulva egy nyilvánvalóan sérült, kamaszkorban levő fiú. A fiú természetellenesen, puhán túlsúlyos volt, nadrágja fent a hasa felett és alul jóval a bokája felett ért véget. Ódivatú pulóvert, nagyon zöld dzsekit és mintás zoknit viselt. Cipője az állapotára jellemző erős lúdtalp miatt kitaposott fűzős gyógycipő volt. Majdnem szabályosan kör alakú arcával, lapos fejével az anya vállára támaszkodott, néha kidugta a nyelvét, nehezen tartotta zárva a száját. Húzott szemei az erős szemüveg alatt, apró, lapos orra közepére néztek. Az anya véghetetlen türelemmel képeket mutatott neki a mobilján és minden képhez magyarázatot fűzött. A fiú bólogatott és kis ujját néha végighúzta a képernyőn. Egyszer felemelte a kezét és suta mozdulattal megsimogatta az anya feje-búbját, az anya zavartan levette a kezecskét a fejéről. Mosolygott. A fiú is mosolygott.

A legzordabb külsejű kőbányai nehézfiúk is csak lopva mertek rájuk nézni. Halkabbra vették a beszélgetést és mikor az anya és a fiú leszálltak, szomorúan csóválták a fejüket, de nem beszéltek róluk.    

M és G magukba meredtek.

        Szerinted nekünk lehetnének gyerekeink? – kérdezte M.

        Halvány gőzöm sincs. – mondta G. De mostanában, így több ezer elpazarolt év után sokszor úgy érzem, csak az menthetne meg ettől a szomorú, beteges, sápadt unalomtól, ha másokért élhetnék. – hát kimondta. Kiszaladt a száján.

        Te is unatkozol? – kérdezte M teljesen természetes, már-már derűs hangon. Mert én rémesen. Pár száz évig kicsattantam az örömtől, minden érdekelt. Aztán megszokottá vált, de még sok derűs pillanat volt. Most egy ideje, olyan 500 éve valahogy nem stimmel. Hiányérzetem van. Valahogy olyan lapos minden.

        Lapos – ez jó szó – mondta G és jó darabig csak meredtek maguk elé. A villamos csikorogva és zökkenve megállt.

        Végállomás, kérem, hagyják el a járművet! – mondta a géphang.

        Végállomás. Ez még jobb szó – mondta G. – Egy lapos végállomáson vagyunk.

Leszálltak.

 

Sebestyén Hedvig abszurd szöveg- és képi világa

Jegyzet

Sebestyén Hedvig alkotói világára azért figyeltem föl, mert azt a kevésszer megnyilatkozó megszólalást és láttatást észleltem benne, amikor a szöveg képi struktúrája eggyé képes válni a látványképpel. Amikor nem csak arról van szó, hogy az író illusztrálja saját szövegeit, hanem képes azt vizuálisan is kiterjeszteni, továbbgondolni és új jelentés szolgálatába állítani.

Olyan szöveg- és képi világ, amely nem fest számunkra idilli képet valóságunkról: szöveg, amely megdöbbent, sőt, taszít, s olyan képek, amelyek nem részesítenek bennünket "szépségélményben". 

Hiteles.

 

Bence Erika

 

  

 

 

  
  
 

Bence Erika (Bezdán, 1967)

egyetemi rendes tanár, kritikus. A Horizont rovat vezetője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.