Videó

Az M5 videója




Keresés a honlapon:


Oláh András: Évértékelő 2020

 

 

 

 

Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve?

Formabontó leszek, mert nem hagyományos értelemben vett szépirodalmi alkotást jelölök meg, hanem egy szépirodalmi igénnyel megírt memoárt. Térey János Boldogh-ház, Kétmalom utca című visszaemlékezés-töredéke az, amiről azt gondolom, méltán érdemel megkülönböztetett figyelmet. Igaz, az emlékirat befejezetlen maradt, de a hiányokkal és kérdőjelekkel együtt is fontos része a Térey-életműnek. Mert nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a múlt is a mienk: a családi emlékek, a kötelékek – és persze a szembesülések, a vívódások, a traumák is. A szerző idén lett volna 50 éves, a könyv ebből az alkalomból jelent meg a Jelenkor Kiadó gondozásában.

Nem hallgathatom el, hogy volt egy másik lebilincselő olvasmányélményem is: Gálfalvi György Világszélen című kötetéről van szó, amely riportok, esszék, naplójegyzetek gyűjteménye, ami egy picit a régi idők emlékei közé navigál vissza.

 

Melyik kötetet tartod a legkiemelkedőbb fordításban megjelent műnek 2020-ban?

Nem tudom, mekkora sikert fog aratni, de azt gondolom, a mai szomorkás, befelé fordulós, Covidtól sújtott világunkba elkél egy kis derű. Úgy vélem, ehhez hozzájárulhat Irena Douskova regénye (Hašek, a medve), amely a humor klasszikusát, Jaroslav Hašeket idézi meg. A könyvet Csoma Borbála fordította.

 

Ki volt számodra az év felfedezettje és miért?

Nagyon sok pályakezdő kapott az elmúlt időszakban lehetőséget a legkülönbözőbb fórumokon. Ilyen fokú támogatottságot korábban sohasem élvezhettek a fiatalok. Számtalan tehetséges tollforgató akad közöttük. Ha mégis ki kell emelnem egyet, akkor számomra talán Kállay Eszter írásai voltak a legmeggyőzőbbek, legmegragadóbbak. Nyilván nem véletlen, hogy jelentős folyóiratok közlik a verseit, és ebben az évben kötete is napvilágot látott. Tetszik a világlátása, a racionalitása, s ahogy a szavakat mozgatja. Jól ír.

De említenék egy másik nevet is – bár önálló kötete most nem jelent meg. Az erdélyi születésű Vajda Anna Noémiről van szó. Meggyőződésem, hogy róla is sokat fogunk még hallani.

 

Melyik volt a kedvenced a Holdkatlanban megjelent írások közül és miért?

Visszalapoztam a Holdkatlan ez évi publikációit. A számtalan remek írás közül Köves Istvánnak a Gyimesi László Emlékkönyvbe szánt Remiz című versét emelném ki. Hihetetlenül megrázó és szívbemarkoló, ahogy a veszteségről beszél, s ahogy megidézi azt az agyonhallgatott, „szélfútta generációt”, az „összezárt fogak nemzedékét”.

 

Hogyan befolyásolta az életedet a koronavírus-járvány?

A tavaszom és a nyaram teljesen felborult. Pedagógusként a digitális oktatással küszködtem, majd azon szomorkodtam, hogy a határzár miatt a szokásos nyári erdélyi kirándulásainkat is vissza kellett mondanom. Hiányoztak megszokott beszélgetések, a rendezvények, a találkozások – bár a nyár végén és szeptemberben ebből sikerült valamit visszapótolni.

Mindemellett persze pozitív fordulatokat is hozott az esztendő: a napokban jelenik meg ugyanis Fagypont alatt címmel egy verseskötetem a Magyar Napló Kiadónál.

 

Mik a terveid 2021-re?

Szeretnék egy egészségesebb, szabadabb esztendőt… Remélem, visszatérhetünk a normális kerékvágásba. Ami pedig az irodalmi vonatkozású elképzeléseket illeti: egy prózakötet megjelentetését tervezem. Az anyag voltaképpen már összeállt. A labda a kiadó térfelén pattog. (Az Orpheusz Kiadó vállalta a kihívást.) Mindemellett van egy regénytervem – igaz, ezt már másfél éve tologatom magam előtt. De hátha most alkalom nyílik ennek a megvalósítására is. És persze reménykedem, hogy a Partium folyóirat is működőképes marad, és folytathatom a szerkesztői munkát.

 

 

 

 

 

  
  

Megjelent: 2020-12-24 06:00:00

 

Oláh András (1959)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.