VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
Gerle Kiss Éva: Évértékelő 2020
– Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve? Bodor Ádám Sehol (Magvető Kiadó, 2019) című novelláskötetét említeném. A cím egy nemlétező földrajzi helyet jelöl, csak néhány helységnév (Leordina, Hlinka-tető, Dvug folyó) és szláv személynév utal arra, hogy talán valahol a román-ukrán határ közelében zajlanak az események. A novellák ezen a ponton kapaszkodnak egymásba, mintha egy nemlétező térség faluinak házait járnánk sorra, ahol rendre bekopogtatunk, és mindegyik ajtón kidől egy csontváz. Az elbeszélői hang, a történetekben rejlő abszurditás és a visszatérő motívumok (haj, égetés, halál), egységessé teszik a különböző történeteket, és ezzel egyfajta teljességérzetet keltenek – ebben a képzeletszülte seholvilágban. Vannak itt hullát elégető mészégetők (Hekk), van mormotavadász szobatudós (A Matterhorn mormotái), halálában guminővé változó öregasszony (Paraszkíva), levágott emberi hajjal üzletelő művészpár (Leordina), vagy épp a tudását a hajában hordó börtöntöltelék (Milu), csupa olyan történet, ahol a valószerű események végül transzcendens végkifejletbe torkollnak. A történetek nem keresnek megoldást, egyszerűen csak vannak, majd véget érnek. Az írásokban rejlő abszurd humornak köszönhetően pedig az embernek az a megnyugtató érzése támad, hogy amit olvas, az nincs is, vagy legalábbis csak egy bizonyos helyen, a Sehol tartományában létezik.
– Melyik kötetet tartod a legkiemelkedőbb fordításban megjelent műnek 2020-ban? Talán nem a legkiemelkedőbb, de mindenképpen fontos műnek tartom Ljudmilla Ulickaja A lélek testéről (Magvető Kiadó, 2020, ford.: Morcsányi Géza, Kántor Péter) című novelláskötetét (és hát, ha már az életmű eddigi mindegyik darabját olvastam, így számomra egyben megkerülhetetlennek is tűnik). Érdekes módon a kötet bizonyos tekintetben párhuzamba vonható az előbb említett Bodor-könyvvel. Akárcsak a Sehol elbeszéléseiben úgy Ulickajánál is a transzcendens és a reális elemek elegye jellemzi a történetmesélést – bár a metafizikai történések szerepe mindkét kötet esetében más. A Lélek testéről novelláiban a kezdeti realitás misztikumba fordul – nevezetesen a test lélekké válik és ez adja meg a sokszor megoldhatatlannak tűnő élethelyzetek feloldását. Ez a koncepció – igazodva a cím célkitűzéséhez – időnként talán kényszeredettnek tűnik, ám mégis egyben reményteli feloldást ígér: a lélek/szellem túléli a testet, amit egy idealizált dimenzióba repít el a halál, biztosítva ezzel a valódi újjászületés lehetőségét. A novellák közül egyik kedvencem a bravúrosan megírt Egy külföldi nő, ahol egy álom lesz a nyomravezető, egy elveszettnek hitt ügyben.
– Ki volt számodra az év felfedezettje és miért? Csak számomra az év felfedezettje, mert valójában évek óta meghatározó alakja a magyar kortárs irodalomnak Terék Anna. Halott nők (Forum, Újvidék, 2017) című kötete a szó szoros értelmében berántott, mégpedig egy olyan világba, amiről máig nem beszél – eleget – és felfedendő tabuit csak a közelmúltban emelte be a köztudat. A prózaversek érzékenyen és tűpontosan beszélnek traumatikus eseményekről, amik nemegyszer tragédiába fordulnak. Szó van abúzusról, családon belüli erőszakról, háborús veszteségekről (Szarajevó), alkoholizmusól, rákról és istenkereséséről is. A ciklusokból álló versek elbeszélői nők, akik az elszenvedett traumák hatására vagy önkezűleg vetnek véget életüknek, vagy áldozatokká válva tehetetlenül várják sorsuk beteljesülését. A Halott nők verseiben a letisztult forma és a megrázó tartalom vegytiszta szintézist alkot. „Elképzelem, hogy olyan vékony vagyok/hogy beleférek egy árnyékba” vagy „Hajszálakon lógnak mind a csillagok / Húzza-e súlyuk, Uram, a fejedet?” (Judit ciklus: Hajszálak, Csillagok).
– Melyik volt a kedvenced a Holdkatlanban megjelent írások közül és miért? Nem szívesen emelnék ki egyet, több is van. Általában a vers-rovatot böngészem. Szeretem többek között Bátai Tibor, Köves István, Kántor Zsolt verseit, de tetszett Csengődi Péter Elszakadt városa is – nemcsak a témafelvetés, de emiatt a hasonlat miatt is: „Néha kifordulok a tömegből / mint a földből a csont.”
– Hogyan befolyásolta az életedet a koronavírus-járvány? A Covid alapvetően az életünk újratervezésére, alternatívák átgondolására késztet minket. Egyfajta túlélési stratégia kidolgozására: hogyan lehet a normalitás keretein belül megmaradva folytatni tovább – azt nem fűzöm hozzá, hogy ott, ahol abbahagytuk – az életet. Nem könnyű helyzet, annyi biztos. Hiányzik a család, a rokonok, barátok – talán ez a legnehezebb.
– Mik a terveid 2021-re? Az elmúlt két év egyetemi tanulmányokkal (színháztudomány) telt, így kevesebb idő jutott az írásra. 2021-ben jó lenne, ha írhatnék színházról, és közel kerülhetnék egy régi tervemhez is: megjelenhetne önálló verseskötetem.
Megjelent: 2020-12-18 06:00:00
|
