VideóA Ma7 csatorna videója Keresés a honlapon: |
Egy csapott evőkanál – Bittner Mónika: Vacsora az Édenben
Ebben a bejegyzésben nem egy ételről fogok írni, hanem egy komplett esküvői vacsoráról. Schilling Árpád rendezésében bemutatott Éden Panzió a 71 áldozatot követelő hűtőkamionos embercsempész bűntettét dolgozza fel; az előadás először Horvátországban volt látható 2018-ban. A felvezetésből sejthető, hogy a történet, ami egy esküvői vacsora köré szerveződik, nem bővelkedik túl sok örömteli pillanatban, a drámaírók amúgy is, ha több ember életét akarják pár órán belül tönkre tenni, akkor valamilyen családi eseményt állítanak az események középpontjába. Ebben az előadásban a családi tragédiák mellé kapunk némi betekintést arról, hogy egy háború utáni társadalom élethazugságai miben különböznek az eddig ismert klasszikusokétól. A darab egyik erőssége, hogy az alkotók ezeket a rendkívül kényelmetlen kérdéseket egyetlen vacsoraasztalnál vázolják fel. Aki látott már Schilling rendezést, az pontosan tudja, hogy a kényelmetlen kifejezés nem csak egy szófordulat, a groteszk megannyi árnyalata tárul elénk az ünnepi asztalról, ami egyébként a közösségnek, és az összetartozásnak lenne a helye. Az Éden Hotel a felmerülő kérdésekre nem ad válaszokat, a bonyodalmak az asztal alá söpörve várják a másnapot, amikor a könnyed reggelinél ezeket a mondatokat halljuk: „Miért nincs alma, megint semmi rostos.... Nem bírok ennyi búzát enni, felpuffaszt... Tegnap állítólag delfineket láttak, egy egész családot... Nem jó a fekvése ennek a háznak, beárnyékolja a hegy... Én ebbe tettem volna egy kis diót.... Nem bírom megenni a halat, de még megpucolni se... ez igazi jó vidéki kenyér.... mert itt az egész vidék csupa szikla.... ebédelhetnénk ürühúst, ezer éve nem ettem” Holott a tizenkét fős vendégségből valaki hiányzik. Illetve ott van közöttük, az asztal alatt megfojtva.
Megjelent: 2022-04-30 14:00:00
|
