Videó




Keresés a honlapon:


Egy csapott evőkanál – Bittner Mónika: Kiűzetés a konyhából

 

 

   Szabó Magdát konyhaművészettel kapcsolatos blogba foglalni, finoman szólva bátor ötlet, sem a főzés, sem az evés, de még az erről szóló beszélgetés sem érdekelte. Hogy miért jegyeznek a neve alatt két szakácskönyvet, arra is van válasz: a hagyatékából kerültek elő a könyvek, de nem Ő írta (nehezen állom meg, hogy a mondat végéről lehagyjam: szerencsére). Szabó Magda nagyszerű író és feldühít, ha lektűrként hivatkoznak a műveire, nagyon remélem, hogy egyre több kutató foglalkozik az írásaival és az Őt megillető helyre kerül az irodalomtudományban, de az ételekkel való kapcsolata tényleg semmitmondó, mondhatni az benne a figyelemfelkeltő, hogy nincs benne semmi figyelemfelkeltő. Kevés író van, aki ennyire mellőzi az ebéd- vagy vacsoraleírásokat. Szabó Magda könyveinek szereplői egyszer sem esznek jóízűen, lakomákról nem olvashatunk és ha elvétve főzésre adja fejét valamelyik hőse, abban bizony nincs semmi köszönet. Az étkezésen túl kell lenni, odaégett vacsora és örömtelen rágcsálás jellemzi műveiben az ételekkel való viszonyt.

Regényeiben az asszonyok arcát pirosra marja a főzés, néha sírnak, hullnak a könnyeik a leveskébe, pirított kenyeret adnak ebédre vagy sótlan karfiollevest, krumplifőzeléket. Ha véletlenül jó ebédet kínálnak, a szereplőknek nincs étvágyuk; az evés reménytelen küzdelem. Fenséges illatok nem hívogatnak, csak sültszag, sörszag, salátaszag csapja meg az orrunk.

Ezek után kérdéses, hogy mellékeljem-e az egyik részben feltűnt borsófőzelék receptjét, tényleg csak azért teszem, hogy egy kicsit derűlátó legyen a poszt hangulata. A zsenge zöldborsó finom és sok esszenciális aminosavat tartalmaz, igazán kár volt Encsy Eszternek a szemétbe dobni az egész lábassal.

 „Néztem őt és néztem magamat, ismered a Pipi lakását, a tükör úgy áll, hogy az ágyból oda lehet látni. Az Üllői úton zörögtek a villamosok. Délelőtt mentem haza, Juli nem is fogadta a köszönésemet, csak rám nézett és elfordította a fejét. Soha életemben nem éreztem szükségét annak, hogy valaki előtt igazoljam magamat, hogy megmagyarázzam, mit miért teszek, akkor csak álltam Juli előtt, és éreztem, most mindjárt ordítani fogok, vagy levágom magamat a földre a kertben, ha nem bírom megértetni vele, miért háltam az éjjel Pipinél. Juli bement a szobájába, becsukta maga mögött az ajtót. Kinn végre találtam valami ételt a gázon, de csak egy lábasban, egyetlen adagnyi zöldborsót, Juli csak magának főzött, nekem nem. Vártam egy darabig, kijön-e, aztán hogy nem mozdult, hogy olyan csend volt az ajtaja mögött, mintha meghalt volna, kivettem a fakanalat, és a szemetesládába kapartam az egész ételt, a Juli ebédjét, az üres lábast meg felfordítottam és letettem a konyha kövére.”

 Hozzávalók:

 1 kg zöldborsó

 1ek étolaj

 só

 cukor

 2ek liszt

 6dl tej

 Elkészítés

  A zöldborsót az olajon megpároljuk, megsózzuk, megcukrozzuk ízlés szerint. Amikor elég puha, rászórjuk a lisztet, és együtt pirítjuk egy kicsit, majd ráöntjük a hideg tejet. Felforraljuk, majd néhány percig takaréklángon főzzük. Ha túl sűrű, teszünk hozzá még egy kis tejet.

 Tálalhatjuk fasírttal, virslivel vagy tükörtojással.

 

  
  
 

Bittner Mónika (Szeghalom, 1978)

Az Egy csapott evőkanál rovat vezetője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.