Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Egy csapott evőkanál - Bittner Mónika: A sok vén marhának csak a lányokon jár az esze

     Aki egyszer is látta a filmes változatban a csodaszép Maryskát disznósültet lakomázni, annak ez a jelenet mindig beugrik, akárhányszor kerül a szeme elé egy zamatos natúrszelet, pedig képzeljék csak: Magda Vásáryová nem is szerette a disznóhúst. Szerencsére a sört meg igen, másként nehéz is lett volna azt az ikonikus jelenetet felvenni, amikor a kocsma előtt lazán a biciklire támaszkodva úgy issza meg azzal a nagy korsóval, hogy attól könnybe lábad minden férfi szeme.

A könyv 1974-ben szamizdatban jelent meg, Hrabal ugyanis a cseheknék érvényes két T-elv alapján a tiltott és a támogatott határán alkothatott, így a hivatalos megjelenés még két évig váratott magára. Magyarországon 1979-től olvashatjuk az említett Hap Béla által készített fordításban.

Az ikonikus disznósült receptjéhez megadom a hozzávalókat, az elkészítési módot pedig Francin felesége, Maryska ismerteti:

Hozzávalók 4 személyre

 

80 dkg sertéscomb (vagy karaj, 8 szelet)

2 nagy fej vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

4 ek napraforgó olaj

2 ek olívaolaj (vagy vaj)

só, fűszersó ízlés szerint

bors, paprika ízlés szerint

petrezselyem ízlés szerint

1 csokor metélőhagyma

15 dkg finomliszt a hússzeletek beforgatásához

3 dl víz

 

"Mikor lefeküdtem, hallottam, hogy Francin fölkel, langyos kávét tölt magának a konyhában, és száraz kenyeret harap hozzá, pazar lakoma volt, úgy tömte magába az ételt az igazgatósági tanács minden tagja, mintha fizetnék érte, csak Francin ácsorgott a konyhában, és itta a langyos kávét, és harapdálta hozzá a száraz kenyeret, feküdtem a dunnák közt, és elalvás előtt még kidugtam a kezem, és megtapogattam a lapockákat meg a sültet, és ujjaimmal a szűzérméket érintve aludtam el, és az egész disznót megettem álmomban, hajnalban, mikor felébredtem, olyan szomjas voltam, hogy mezítláb mentem az üveg sörért, kihúztam a dugót, és mohón ittam, aztán meggyújtottam a lámpát, és a kezemben tartva jártam falatról falatra; és nem tudtam megállni, hogy meg ne gyújtsam a petróleumfőzőt, levágtam két szép sovány szeletet a combjából, kiklopfoltam, megsóztam, megpaprikáztam, és vajban nyolc perc alatt kisütöttem, egy örökkévalóságnak tetszett, egész idő alatt a nyálamat nyeldestem, ez volt az én stílusom, megenni mindkét combot csak úgy, natúrszeletekben, citromot rácsepegtetve, végül vizet is öntöttem a sniclik alá, befödtem, dühösen tört ki alóla a gőz, s már raktam is ki a húst a tányérra, és faltam mohón, szokás szerint leettem a hálóingemet mint ahogy mindig leeszem a blúzomat a lével vagy a mártással mert ha én eszek, akkor nem eszek, hanem habzsolok… és mikor megettem, és kitörültem a kenyérrel a tányért, láttam, hogy a nyitott ajtón át a sötétben néz rám a Francin szeme, csak az a két szemrehányó szem, hogy megint úgy eszem, ahogy egy rendes nő nem eszik, még jó, hogy addigra jóllaktam, mert ez a tekintet mindig elvette az étvágyamat, a lámpa fölé hajoltam, de eszembe jutott, hogy a kanóc füstje beleenné magát a húsba, kivittem a lámpát a folyosóra, és egy erőteljes fújással elfújtam. És visszamásztam az ágyba, és egy sertéslapockát érintve ujjaimmal, lassanként álomba merültem, és előre örültem, hogy sütök ki és kapok be reggel, ha felébredek, két natúrszeletet."

 

Hrabal halála éppoly szatirikus és lírai volt, mint az írásai, ám a róla szóló bejegyzést nem az elmúlással zárom, hanem a legéletigenlőbb hrabali gondolattal, amitől mindenkinek egy kicsit káprázatosabb lesz a napja: "A világ mindig gyönyörű, nem azért, mintha valóban az volna, hanem azért, mert én úgy látom."

 

Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio. Európa Kiadó, Budapest, 1979.

 



  
  

Megjelent: 2021-04-20 14:00:00

 

Bittner Mónika (Szeghalom, 1978)

Az Egy csapott evőkanál rovat vezetője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.