Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Acta Romanica – Bene Krisztián: De Gaulle Szabad Franciaországának születése

 

1940-ben sok más franciával együtt angliai emigrációba kényszerülve, hazája hivatalos kapitulációja után, Charles de Gaulle meghirdette a fegyveres ellenállás folytatásának programját, a hódító náci Németországgal szemben. A születőfélben lévő új mozgalom első és legfontosabb feladata az volt, hogy önkénteseket tudjon megszólítani és csatlakozásra bírni. A brit segítségnek és támogatásnak köszönhetően az új szervezet létezéséről szerte a világon tudomást szereztek, ezek után a fő kérdés az volt, hogy mennyien döntenek a csatlakozás mellett.

A felfokozott várakozásokhoz képest a kezdeti időszak mérlege meglehetősen vegyes volt. Londoni körökben nagy meglepetést keltve az Angliában állomásozó francia csapatok – amelyek létszáma meghaladta a 100.000 főt – elsöprő többsége parancsnokaival együtt kérte hazaszállítását Franciaországba. Noha ez komoly csalódást keltett a harc folytatása mellett elkötelezett brit és szabad francia vezetők körében, a kérést teljesítették és a nyár folyamán hazaszállították a francia katonákat, akik közül a hazaindulást megelőző időszakban csupán kevesen döntöttek a harc folytatása mellett. Ugyanakkor az ő soraikat folyamatosan egészítették ki azok a katonák, tengerészek és repülősök, akik egyénileg vagy kisebb csoportokban tettek kísérletet arra, hogy átszeljék a La Manche csatornát és csatlakozzanak De Gaulle-hoz. A német megszálló erők berendezkedéséig sok száz embernek sikerült az igencsak veszélyes átkelés.

Mindazonáltal a vezető politikusok és katonák soraiból, akik egy része Nagy-Britanniában és a francia gyarmatbirodalomban tartózkodott – tehát nem állt közvetlen francia állami ellenőrzés alatt –, szinte senki nem kívánt csatlakozni egy alig ismert katonatiszt kétesnek tűnő vállalkozásához. Ennek eredményeként a Szabad Franciaország június végén még csupán alig 2.000 főt számlált, akik között egyáltalán nem voltak olyan ismert személyiségek, akik képesek lettek volna vonzerőt gyakorolni a többi potenciális jelentkezőre. Csupán két olyan tisztviselő akadt, aki elméletileg jelentős befolyással rendelkezett és De Gaulle oldalára állt, Georges Catroux és Paul Legentilhomme tábornokok. A két főtiszt Indokínában és Francia Szomáliföldön töltött be vezető tisztséget, amikor értesülve De Gaulle felhívásáról úgy döntött, hogy a Szabad Franciaország mellé áll. Ugyanakkor azonban mivel nem készítették elő alaposan ezt a döntésüket, végül csupán egyedül, jelentősebb fegyveres erő, nagyszámú követő vagy az általuk irányított terület nélkül csatlakoztak a mozgalomhoz. Ebből kifolyólag csatlakozásuk jelképesen ugyan erősítést jelentett a szabad francia ügynek, de komolyabb gyakorlati haszonnal nem járt.  

Valódi katonai erőt csupán az átmenetileg Angliában található francia egységek soraiban kifejtett propaganda hatására sikerült felmutatni, ugyanis július folyamán ezek közül sikerült csatlakozásra bírni hozzávetőlegesen 4.500 főt. Fontos megemlíteni, hogy ezek közül a jelentkezők közül 1.300 idegenlégiós és hegyivadász önkéntes – az 1940 tavaszi norvégiai hadjárat túlélői – képviselte a legmagasabb harcértéket, vagyis a rendelkezésre álló erő jelentős része nem francia állampolgár, hanem a francia hadseregben szolgáló külföldi volt. Mellettük jelentkezett három kisebb hadihajó is körülbelül 400 fős legénységgel, azonban ez is elenyésző része volt a francia flottának, amelynek túlnyomó többsége nem kívánta folytatni a harcot. Ezt jól jelzi az a tény is, hogy bár 1940. július 15-én a francia haditengerészet 11.500 tagja tartózkodott Angliában, de közülük csupán 882 fő csatlakozott a francia kezdeményezéshez és 700 a brit haditengerészethez. Utóbbiban egyébként az angolok fellépése is komoly szerepet játszott, mivel számos esetben megtiltották a szabad francia tisztek belépését a gyűjtőtáborokba, miközben a magasabb zsold ígéretével toborzótevékenységet folytattak a francia tengerészek között. Ennek következtében a Szabad Francia Haditengerészet létszáma csak nagyon lassan növekedett és a fegyvernem még sokáig nem tudott komolyabb bevethető erőt felmutatni.

Mivel a magasabb beosztású tisztek kategorikusan távol maradtak De Gaulle-tól, így amikor június 30-án Émile Muselier admirális (egyetlenként a francia haditengerészet 60 admirálisa közül) bejelentette csatlakozását a mozgalomhoz, azonnal megkapta a szervezés alatt álló szabad francia tengeri és légi erők feletti parancsnokságot. Utóbbiak létszáma július végén már közel 500 főre volt tehető, mivel a csatlakozni vágyók az esetek egy részében egyszerűen beszálltak gépükbe és átrepültek Angliába. Sokszor persze ennél sokkal nehezebb és veszélyesebb úton jutottak el a szigetországba, de számuk folyamatosan nőtt. Ugyanakkor bevetésükhöz olyan stabil és hosszú távon is fenntartható infrastruktúra lett volna szükséges, amivel a mozgalom nem rendelkezett, ebből kifolyólag francia fennhatóság alatt álló autonóm alakulatok felállításáról és önálló akciókról ekkor még szó sem lehetett. A szabad francia politikai és katonai szervezet jövője a további csatlakozóktól és brit szövetségesük segítségétől függött, így nem meglepő, hogy De Gaulle már 1940 június végén a brit vezetéshez fordult erkölcsi és anyagi támogatásért.

Az alábbiakban olvasható De Gaulle tábornoknak a brit kormányhoz intézett memoranduma[1]

                                                                                                                            

Memorandum Churchill és Halifax uraknak

 

I. Ahelyett, hogy egy Nemzeti Bizottság felállítására várnék, módomban áll azonnal létrehozni egy Francia Bizottságot a következő céllal:

a) a brit területeken található vagy a jövőben odaérkező, az ellenállás mellett elkötelezett francia egyesítése;

b) lehetővé tenni, hogy a gyarmatbirodalom és esetleg az anyaország területén található minden francia ellenálló erő kapcsolatba lépjen egymással, a szövetségesekkel, utánpótlást kapjon stb.

 

II. A Francia Bizottság megszervezhet:

a) egy önkéntesekből álló szárazföldi, légi és tengerészeti francia katonai erőt, amely egyelőre kisméretű lenne, de idővel bizonyosan növekedni fog.

Ez az erő elkülönítve a több nem önkéntes francia katonai erőtől és sürgősen összevonva London közelében a következő elemekből állna;

b) egy (mérnökök és munkások) alkotta különítményből, mely hadianyagokat gyártana. Ez a szervezet angol gyárakban is dolgozhatna a jövőben kidolgazandó feltételek mellett;

c) egy hadianyag tanulmányozó és vásárló szervezetből, amely közvetlenül tárgyalhatna az angol fegyvergyártókkal és az amerikai ipar képviselőivel;

d) egy szállító és ellátó szervezetből;

e) egy információs és propagandaszervezetből.

 

III. Ennek kivitelezéséhez feltétlenül szükségem van a brit kormány hozzájárulásához a következő kérdésekben:

a) a brit területen található franciák angol szervezetekkel kapcsolatos összes tevékenységét, legyen az akár katonai, ipari, tudományos vagy gazdasági természetű, az érintett szervezetek és személyek helyett a Francia Bizottság közvetítésével és engedélyével kell lebonyolítani;

b) a brit kormány hitelt nyújt a Francia Bizottságnak működéséhez, hogy ki tudja fizetni a hozzá csatlakozó katonák és civilek járandóságait;

c) minden kérdést, amely ezidáig a brit hatóságok és a francia katonai missziók vagy egyeztető bizottságok között rendeztek, ezt követően a Francia Bizottság hatáskörébe utalnak majd;

d) a Francia Bizottság közvetlen kapcsolatban lesz az összes brit minisztériummal;

e) ezek a rendelkezések június 28-tól léphetnének életbe. A brit kormány tenné közzé beleegyezését.

 

IV. A pontos részleteket tartalmazó megállapodást ezt követően tárgyalások során közösen rögzítené a Bizottság és a brit minisztériumok.

 

1940. június 26.

 



[1] DMJP. Mémorandum du général De Gaulle au gouvernement britannique (http://mjp.univ-perp.fr/france/co1940cf.htm).

  
  

Megjelent: 2017-07-18 18:00:00

 

Bene Krisztián (Pécs, 1980) romanista, történész, a Pécsi Tudományegyetem Francia Tanszékének vezetője

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.