VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Acta Romanica – Bene Krisztián: Franciaország elnökválasztás után. A Francia-magyar Kutatóműhely első konferenciája
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi és Európai Tanulmányok Karán a közelmúltban jött létre a Francia-magyar Kutatóműhely, amely 2017. május 10-én tartotta meg első konferenciáját (http://uni-nke.hu/esemenyek/2017/05/10/franciaorszag-elnokvalasztas-utan-2017-c_-konferencia). A kutatócsoportnak, amelyben magyar és francia kutatók egyaránt részt vesznek, elsődleges célja a mai Franciaország politikai, diplomáciai, gazdasági, katonai és közigazgatási helyzetének tanulmányozása, illetve a megfigyelt francia sajátosságoknak a magyar viszonyokra való integrálhatóságának vizsgálata. Bár ezek a területek első látásra némiképp távolinak tűnhetnek az Acta Romanica rovat fő vizsgálati témájától, ugyanakkor mégis érdemes bemutatni őket, hiszen alapvetően befolyásolják a mai Franciaország helyzetét és a két ország közötti kulturális kapcsolatokat, amelyek a frankofóniával foglalkozó magyar kutatók számára meghatározóak. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Campusában tartott rendezvény első előadója Gazdag Ferenc, az egyetem professor emeritusa és a kutatócsoport vezetője volt, aki rövid áttekintést adott az általa létrehozott műhely céljairól, majd pedig felvezetésként megpróbált választ adni arra a kérdésre, hogy Franciaország a 21. században vajon nagyhatalomnak számít-e még vagy csupán szeretne az lenni. A nagyívű áttekintés konklúziójaként azt állapította meg, hogy a francia nagyhatalmi státusz részben valóság, részben pedig ábránd, vagyis Franciaországgal még ma is számolni kell a nagypolitikában. Fejérdy Gergely, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem adjunktusa és a Párizsi Magyar Nagykövetség munkatársa a 2017-es francia elnökválasztás folyamatát és eredményét politikai földrengéshez hasonlította, mivel sem a politikusok, sem a közvélemény nem számított a nagy politikai pártok teljes kudarcára. Ennek eredményeképpen a szélsőjobboldali Marine Le Pen és a centrista Emmanuel Macron második fordulóba jutása teljesen új politikai helyzetet jelent, amelyet a francia szakértők hideg polgárháborúnak neveztek el, amely még távolról sem zárult le az elnökválasztással, hiszen a törvényhozás tagjait a nyár folyamán fogják megválasztani, tehát a politikai küzdelem más színtéren folytatódik. Bene Krisztián, a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezető adjunktusa a francia politikai jobboldal kialakulását, fejlődését és átalakulását mutatta be előadásában. Kiemelte, hogy a történelmi és a friss tapasztalatok is azt mutatják, hogy a jobbközép és a szélsőjobb között mind a politikusok, mind a választók körében gyakori az átjárás, így tehát az elmúlt években komoly népszerűséget szerző szélsőséges Nemzeti Front az elnökválasztás második fordulójában csupán csatát veszített, nem pedig háborút. Szemlér Tamás, az NKE egyetemi docense a politika helyett a gazdasági mutatókra koncentrált, amelyek nagy hatást gyakorolnak a közéletre, de nem egyértelmű, hogy befolyásolták-e a francia politikai átrendeződést. Ugyanakkor az világosan kiderül belőlük, hogy a gazdaság legfontosabb területein – mint a versenyképesség, a növekedés, a foglalkoztatás és a költségvetés – Franciaország rosszabbul teljesít, mint korábban. Erre mindkét második fordulóba jutott elnökjelölt kitért választási programjában, de esetleges megvalósulásuk esetén Macron tervei lennének képesek jobban lendületbe hozni a francia gazdaságot Szemlér szerint. Robák Ferenc, az NKE mentor-oktatója, aki korábban nagykövetként tevékenykedett az Európa Tanács Melletti Állandó Képviseleten, azt a szerepet mutatta be, amelyet a frankofón közösség játszik a francia nemzetközi befolyás fenntartásában. Ennek megvalósulásába az elmúlt fél évszázad folyamán komoly munkát fektetettek az egymást követő francia kormányok, ami lehetővé teszi, hogy Franciaország politikai, gazdasági és kulturális szerepe továbbra is jelentős maradjon szerte a világon. Bóka János, az NKE Nemzetközi és Európai Tanulmányok Karának dékánhelyettese arra kereste a választ, hogy a két elnökjelölt elképzeléseiben milyen szerepet játszott az Európai Unióval való együttműködés. Az természetesen nem meglepő, hogy Le Pen és Macron ilyen irányú elképzelései szöges ellentétben állnak egymással, hiszen a szélsőjobboldali politikus euroszkeptikus, míg centrista ellenfele Európa-párti. Ugyanakkor az előadó azt is hangsúlyozta, hogy utóbbi politikájának megvalósulását még legalább két fontos tényező fogja nagymértékben befolyásolni: az idei francia és német választások, melyek eredményeit még nem látjuk előre. Ugyanakkor Magyarország szempontjából komoly kihívást jelentene egy kétsebességes Európai Unió létrehozása, hiszen nagyon nehéz lenne számára a perifériáról a mag-Európához csatlakoznia. Fregán Beatrix, az NKE Idegennyelvi és Szaknyelvi Központjának munkatársa a francia védelmi stratégia tervezett módosításait mutatta be, amelyeknek a 2019-ig tartó időszakban kell megvalósulniuk. Ezek a változások a stratégiai prioritásokhoz kötődnek, melyek közül az egyik legfontosabb az Európai Unió védelmének lendületbe hozása, amelynek érdekében új haderőmodellt kell létrehozni. Utóbbinak a strukturális átalakítások mellett kiemelt feladata, hogy lehetővé tegye a francia haderő számára, hogy egyszerre akár három hadműveleti területen is tudjon tevékenykedni legfeljebb 7 000 fős állománnyal. Ennek kivitelezésében komoly szerepet kap az a mintegy 4 000 francia cég, amely a francia védelmi ipar gerincét adja. Ezzel a programmal harmonizál Macron elnöki programja is, amely növelné a védelmi kiadásokat, valamint egyhónapos általános sorkötelezettségét írna elő. Vajkai Edina, az NKE tanársegédje a francia migrációs politika múltjáról és jelenéről beszélt előadásában, amelynek eredményeképpen a bevándorlás hagyományos célpontjául szolgáló Franciaországban jelentős méretűre duzzadt a külföldi származású lakosság aránya (egyes korcsoportokban az első, második és harmadik generációs bevándorlók aránya a 25 százalékot is eléri). Ezt a folyamatot az 1970-es évek olajárrobbanásáig a francia politika is támogatta, mivel a gazdaságnak szüksége volt az olcsó munkaerőre, utána azonban megváltozott a helyzet, és a francia kormányok már csupán a jó képességekkel rendelkező külföldiek bevándorlását segítették elő, miközben felléptek az illegális migráció ellen. Kérdés, hogy ezeken a tendenciákon változtatni fog-e Macron győzelme, aki globális fellépést hirdet a migrációs válság ellen, ugyanakkor azonban továbbra is elő kívánja segíteni a magasan képzett külföldiek vízumhoz és munkához jutását Franciaországban. Szűcs Anita, a Budapesti Corvinus Egyetem docense előadásában azt vázolta fel, hogy az új francia köztársasági elnök fellépése milyen mértékben befolyásolhatja az európai gazdaságpolitikát. Az egyértelmű, hogy ennek kialakításában a francia és a német gazdaságnak jut meghatározó szerep, ugyanakkor ezek eltérő modellek alapján működnek (jóléti kontra takarékos állam), tehát a közös álláspont kialakítása feltétlenül transzformációs költségekkel fog járni. Az azonban egyelőre még a jövő kérdése, hogy mekkorák lesznek ezek a költségek és melyik fél fogja állni őket. Garadnai Zoltán, a Magyar Nemzeti Levéltár főlevéltárosa Közép-Európának a francia külpolitikában az elmúlt 30 évben betöltött szerepéről tartott nagyívű előadást, amelyből kiderült, hogy Franciaország csupán az 1980-as évek végén kezdett újra komolyabban foglalkozni a térséggel, amikor már küszöbön álltak a nagy politikai változások. A kapcsolatok kiépítése minden országgal eltérő módon zajlott, ami napjainkban is jellemzi a régió államaival fenntartott viszonyokat. A konferencián – a korábban közzétett programhoz képest eltérő módon – részt vett Éric Fournier, Franciaország budapesti nagykövete is, aki előadásában arra helyezte a hangsúlyt, hogy hazája jelenleg súlyos politikai válságot él át, mivel a hagyományos politikai pártok és személyiségek eltűntek, helyettük pedig új kerültek előtérbe. A választásokon győztes Macron előtt nehéz feladatok állnak, hiszen nem támogatja egy kialakult szavazókörrel rendelkező párt, a törvényhozási választásokon pedig 290 mandátumot kellene szerezni a stabil többség elnyeréséhez. Ez könnyen eredményezheti egy tipikusan francia jelenség, a politikai társbérlet kialakulását (amikor a köztársasági elnök támogatóitól eltérő párt adja a többséget a törvényhozásban, ezért ennek soraiból kerül ki a miniszterelnök, akivel az államfőnek együtt kell működnie). Ugyanakkor Franciaországnak helyt kell állnia a világ számos pontján, ahol most is francia haderő állomásozik, meg kell küzdenie a nagyarányú munkanélküliséggel, illetve részt kell vennie az európai integrációs folyamatokban, amelyek mind komoly kihívást jelentenek. A kutatócsoportnak a franciaországi elnökválasztáshoz kapcsolódva megtartott rendezvénye – noha kitért a történelmi előzményekre is – kiváló pillanatfelvételt nyújtott Franciaország aktuális politikai helyzetéről, miközben rávilágított azokra a kérdésekre, amelyek az előttünk álló időszakban meghatározzák majd a francia politikai és gazdasági életet.
Megjelent: 2017-05-16 16:00:00
|
