VideóA PécsTV videója Keresés a honlapon: |
Sashegyi Zsófia: A meztelen mesemondó – Varga Klára Múzsakarbantartási alapismeretek című kötetéről
A meztelen mesemondóGyógyító erejű könyv Varga Klára Múzsakarbantartási alapismeretek című kötete. Az önismeret, az élet felé tett első lépések könyve, a bátorságé, amellyel egy ember megszabadul az évtizedek alatt lerakódott hordaléktól, „a letapadt bánatok, bélyegek, hegek, az elmúlt, de le nem tett maszkok” tömkelegétől. Amikor kézhez kaptam, az első gondolatom az volt, milyen merész: egy író, aki kiteszi a borítóra a kézírását. Ez az átgondolt, vagy átgondolatlan egyenesség jellemzi leginkább a könyv főhősét, aki nem fél, sohasem félt a meztelenségtől. Talán azért, mert volt alkalma megtapasztalni, milyen érzés rákényszerített gúnyákban járni. A kendőzetlen őszinteség, amellyel aztán olvasás közben szembesülünk, mindent megmagyaráz. A kitárulkozásnak ezen a pontján már nincs mit veszíteni. Néhány filmkocka és a közöttük lepergő lelki evolúció, egy év sztorija mindössze, mégis egy új időszámítás kezdete ez a könyv. Egy érzékeny és sokat sebesült nő története, aki a maga erejéből áll fel újra és újra, kupolányi fájdalmak alól. Egy magányos ember terápiája, aki éppen az élet dolgaihoz való szokatlan hozzáállásával döbbent rá, mennyi út létezik kifelé a nyomorúságból, a lelki és testi megrázkódtatásokból. „Bonyolult vagyok, túlérzékeny, és mintha nem lenne tehetségem az élethez, minden dologhoz másképp megyek oda, mint ahogy gondolnád. Fölöslegesnek, életképtelennek, pazarlásnak, flancnak látszom, a tetteimmel együtt.” – írja a szerző, aki éles fényben áll a tükör elé. Őt olvasva ráeszmélünk, hogy van mód a megbocsátásra, sőt, van lehetőség egy féligmeddig leélt élet után is az újrakezdésre. Az ő kulcsa az állhatatos, sosem lankadó vágy a saját létének megértésére. Varga Klára főhőse gyermeki erővel hisz a mesében, amely a hétköznapi életet nem ragadja ki a természet koordinátarendszeréből. Ő transzcendens, de korántsem elvont kérdezz-felelekben keres és talál válaszokat a fordulókon. Nem átall naponta felgyalogolni a kálváriadombra, imádkozni, kiülni a Duna-partra a csillagok alá a táj géniuszával értekezni, virágok, ételek, színek, ízek felbukkanásának szimbolikus jelentést tulajdonítani az élet fontos pillanataiban. És persze nem utasítja el az étel és a szexualitás adta transzcendens gyönyöröket sem, amelyeket azonban nem értékel többre annál, mint amik. Ha magunkhoz akarjuk engedni a világnak ezt a különös megközelítését, fel kell adnunk a tapintáselvű városi ember ösztönös gyanakvását, amit a mágikus erőterek gondolata vált ki. Az elemek bevonása az életünk alakulásába, a mágikus realizmus a mai Európa pragmatizmusától talán idegenebb, mint valaha. Ma inkább az kelt megütközést, ha valaki ahelyett, hogy egy reménytelen szerelem tárgyát eldobná magától, és egyszerűen hátat fordítana a szenvedésnek, inkább szembenéz vele, és azt mondja: „Fenntartom a jogot magamnak, hogy vesztes legyek, hogy szenvedjek, és akár hülyét csináljak magamból. Hosszan, megfontoltan, emelt fővel. Ha nincsen más, ami szebbé tehetné az életemet, és amiből megérthetném a világot meg magamat.” Mester és tanítvány patchwork-szerűen építkező, fej-fej melletti beavatódása a múzsakarbantartás „szép és hasznos” diszciplínájába nem megszokott szerkezetű kötetté dagad a történet végére. Az életmese, a megcsontosodott gyerekkori emlékek, az álmok, erotikus jelenetek látomásszerű víziókkal váltják egymást. A történet tejes egész, van kifutása, tanulsága és egyvalamire biztosan ráébreszt: kell, és jó bátorságot gyűjteni a szembenézéshez. Varga Klára: Múzsakarbantartási alapismeretek, Napkút Kiadó, 2014
Megjelent: 2019-09-22 12:00:00
|
