VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Birtalan Ferenc: Hova lett a Kertes Miki? (Szeifert Natália – Az altató szerekről)
Ez a versidézet egy Marihoz kapcsolódik, vele nem basztak ki úgy mint Zelmával. Ráadásul nem is ő a főszereplő csak útjelző tábla a kamaszélet rejtett kezdetén, amikor orvul bukkan elő és támad az érzelem amit nem értünk, aztán egész életünkön át elkísér, amiről azt hisszük, hogy ott volt, ott kellett volna. Volna. Tudtam amikor olvastam (először csak részletként) a serdülő-lány történetet, ha erről beszélni fogok valaha, ez fontos lesz: „Hova lett a Kertes Miki?” Szeifert Natália, Az altató szerekről –Ágyregény–e (bocsánat a frivol összehasonlításért), Coelhot és Ulickaját juttatta eszembe első blikkre. Rögtön hozzáteszem, kettőjüket nem egyenértékűként említem, s hámójukat főleg nem. Az olvasás ritmusa, a szöveg lélegzetkönnyű lebegése amiért. De hát az olvasás ilyen, kinek kinek, kiből mit. Ahogy a főcím rögtön az Én minden orvoslást ebből kísértek-et, az al- meg egy lányregényt juttatott eszembe. Más közük nincs egymáshoz. Szeifert könyve nem nőregény. Sem Zelma, sem Zsuzsa nem hagyják azzá lenni. És még csak nem is magyar regény. Ha más neveket használunk, ha a Budapest-képeket másokkal helyettesítjük, a lényegen semmit nem változat. Így csak könnyebben befogadhatóvá teszi nekünk. Tény, hogy az embert gyomorszájba vágja a két, lényegében véve minden tekintetben hétköznapinak mondható nő története, hogy az élet amiről igyekszünk csak a szépet és jót elhitetni magunkkal, sokkal rohadékabb annál amit be merünk vallani magunknak. A két, polgári-értelmiségi család lánya más-más utakon járva jut el a… hová is?, a teljes ürességbe. Oda, hogy egyszer eljön az ideje, hogy össze kell pakolni és elindulni valahová, valamerre ahol talán, talán még van tovább. De a hitet, a reményt nem ismerhetjük meg a regényből, az író jól kitol velünk, és ez is természetes. Miért akarna a kedvünkben járni? Nem erről szól a történet. Ahogy nem a kialvatlanságról, nem a szexualitás nyílt kibeszéléséről, ami azért példamutató az álszent és álszemérmes világunkban. Mert mi mások, mi különbek vagyunk. Hát nem. Szembesít önmagunkkal: ilyenek vagytok, nem csak én, ti is, csak féltek szembe nézni a valósággal, az álmaitokkal-rémálmaitokkal, leélitek az életeteket úgy, hogy a hazugságaitok uralnak el mindent és nincs erőtök kimászni belőle, mert lehetőségetek sincs, hogy magatok legyetek. Ez a könyv a mi történetünk, a mi –Ágyregény–ünk. Kéretik figyelmesen elolvasni, okulni belőle, és örülni annak, hogy egy magyar írónő megírta nekünk. Köszönjük!
Szeifert Natália: Az altató szerekről – Kalligram 2017
Megjelent: 2018-01-30 17:00:04
|
