Keresés a honlapon:

Kántor Zsolt: Japán inspiráció, magyar ecset (Kőszegi Barta Kálmán: Magas a Fuji)

 

Japán inspiráció, magyar ecset

Kőszegi Barta Kálmán: Magas a Fuji

Magyar Téka Erkel Sándor Könyvesház

Békéscsaba, 66 oldal, versek.

A Fuji jelentése a japán hagyomány szerint: vég nélküli, másrészt: páratlan. Ezen kívül a tökéletes szépség és a tűz, a fény szeretete is benne van a hegy metaforájában. A táj, ahová évezredekig a nők be se tehették a lábukat. A recenzens számára ebből máris következik, hogy a kötetnek nem lehet kevesebb az alkotói ambíciója, mint hogy a címben fellelhető gondolati kondíciók megjelenjenek a szövegekben, mint tömény jelentéssűrűség.

Köztudott, hogy a japán Fudzsi hegyet körülvevő táj, a híres Kavagucsi-, a Jamanaka-, a Szai-, a Motoszu és a Sodzsi tavak, és a Hakone-Izu Nemzeti Park mind-mind: a haikuk hangulatát idézik. S ezt az atmoszférát teremti meg textusaival a szerző. „Sima kavicsok/ lemosta ráncaitok/ az idő vize.” „Homok csiszolta/ kövek fényes-kemények/ tiszta bölcsesség.” Gyors vízcsobogás/ pergő percek homokja/ szépen lepereg.” (Kavicslét)

Kőszegi Barta Kálmán szövegein érződik, hogy tudatában van annak, hogy a haiku rendkívül szigorú, alakilag kötött verselés, amelyet ebben a formájában egyetlen más nyelvre sem lehet tökéletesen átültetni, vagy újrakölteni. Mégis, a Magas a Fuji szerzője sok esetben a japánokon is túltesz. . „Sivatag elme/ hiábavaló intés/ szunnyad a nép.” (Sivatag elme) „Üveges szeme/ rám néz lelke már régen/ nincs itt a földön.” (Magas a Fuji) Van ebben pszichoanalízis, antropológia és mnemotechnika is. S mégis vers. A tűpontos filozófia rögtön költeménnyé szublimálódik, ha valóban az. És az. S az egyszerűség nem jelent slamposságot, a realistát egyetlen hajszál választja el a szürrealistától. Ezen a penge-vékony sávon egyensúlyoz a költő.

S mivel a haikut nagyon erős zeneiség jellemzi, részben a szimmetrikus forma ritmusa, részben a magán- és mássalhangzók hangulati értéke miatt, melyekre a vers rövidsége miatt a befogadó is felkapja a fejét, Kőszegi épít erre az elvárásra és jól gazdálkodik a magyar nyelvben is meglévő zeneiséggel. „Feslett rózsaszál/ szerelmes rózsaszínem/ vulva-virágom.” Vagy: „Kifeslett bimbó/ gyermek-rózsaszín virág/ leányka-szirom.” (Ajkadról a méz)

A haiku döbbenti rá az embert, hogy szűkszavúan is képes a nyelv lényeget közölni. A szubsztancia a kötött forma flexibilis ketrecében is szabadságot élvez. A megkötések, a szótagszám meghatároz egyfajta lendületet, lefékezi az áradást, a túlfolyást. Kordában kell tartani a beszédet és ez jót tesz a gondolkodásnak. „Csak a szél fújja/ vele odakint dúdol/ rebeg éneke.” (Magas a Fuji) Technikailag ez annyit jelent, hogy olyan szavakat kell keresnie az invencióval és ihlettel teli modalitásnak, amely nemcsak méretében, hanem anyagában is képes odailleni, ahova kerülnie kell. Nehezebb ez, mint egy csörgedező patakként bugyborékoló elégiát „kiengedni” egyvégtében. Mérnöki munka a haikuírás. S jelen esetben az alkotó valóban „sort sor alá tapogatva”, apró részletekig kidolgozva vázolja fel a lélek tervrajzait s magának az emberi természetnek a bonyolultságát-gazdagságát.

De nemcsak haikuk vannak Kőszegi csinos könyvecskéjében, amely tipográfiailag is megfelel a tömör, gránittömb-állagú bölcsességeknek. S feltétlen dicséretet érdemel az illusztrátor. Kohut Béla, orosházi grafikus, aki nemcsak gondolatébresztő rajzokat készített, hanem fekete-fehér ikonokat, piktogramokat. És az összes rajz egyetlen, organikus jelfolyam. (Az entitás és az Egymáshoz rendelve még illenek is a kötet filozófiájához.)

Ahogy a Kőszegi-szövegek, a rajzok is egyetlen gondolat-tömbből lettek kifaragva. Nagyon szép darab az Újházy Lászlónak adresszált opus. „Szétrántott életed mindig egybesöpörted./ Voltál szőlőművelő -/ betonkeverő,/ hogy épüljön az út, a ház. -/ Osztottad lelked aranyát/ mindig – kinek-kinek./ Vitted a hírt is – újságkihordó -/ jót, rosszat – ami a világ.” (Dicsértessél)

Hasonló szereti a hasonlót. Kőszegi Barta Kálmán Újházy alkotói attitűdjét állítja példának. Igen. A világkép közös. A haza is. A nyelv is. És még a nyelvjárás, az idióma is. Ami a költészet akcentusa. Maga a lírai distancia. Jómagam is ismertem Újházy Lacit és csak megerősíteni tudom. Tudta a dolgát. Akárcsak a Fuji szerzője.

A Facebook-verslavina korszakában, ahol a szófelhő-tűsarkú képvers eljut immár tömegekhez is, nagy érték a hagyományok megbecsülése. A tradíciók és formák színvonalas használata, újítása. Ebben jár elől a magyar ecsettel festő, de a japán észjárásban is jártas Kőszegi, akinek a szövegei olyanok, mint a gyűrűben a gravírozás. (A gyűrű a szövetség allegóriája.) Oda kell figyelnünk, hogy a mélyebb értelmét megértsük. De megéri. „Gyufás skatulya/ gyerekkor-rádió/ légy vagy katica.” „Süket a Hold/ csak nevet mindhiába/ ugat a kutya.” (Gyerekkor-rádió)

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2016-04-19 16:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.