VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Bak Rita: Dudás Sándor: Tengeröltő
Dudás Sándor: Tengeröltő- válogatott versek- Széphalom Könyvműhely, 2015 Alábbi recenziómat mind a pszichológia, mind az esztétika hermeneutikáját felhasználva írtam meg. Ezt a tényt azért tartom fontosnak kiemelni, mert Dudás Sándor költészetében mind az esztétikai, mind a pszichológiai értelmezést fontosnak tartom. Dudás Sándor Tápiógyörgyén született 1949-ben. Az általános iskola elvégzése után könyvkötő szakmát szerzett és nyomdákban dolgozott Budapesten, Cegléden és Szolnokon. Jelenleg is szülőföldjén él. Az irodalomhoz saját bevallása szerint a hangok hiánya vezette el. „Sarkcsillagom a költészet“ írja életrajzában Dudás Sándor. Önéletrajzi regényében a szerző kiemeli, hogy fontos életében az a tény, hogy hallássérült, ez az állapot nagyban meghatározza írói mondanivalóját, költői témáit. Versesköteteit saját maga illusztrálja, hiszen Dudás Sándor akvarelleket is fest, melyek főként illusztrációként szolgálnak versesköteteihez, de szívesen alkot kedvtelésből is. A kötet borítótervét akvarelljének felhasználásával Drobek Ödön készítette. A kötet ciklusai időrend szerint követik egymást, az első versciklus 1962-ből származik, míg az utolsó 2014-ből. A kötet címe: Tengeröltő többféle asszociációra ad lehetőséget. A szó kapcsán az emberöltő szóra asszociálhatunk. Míg az emberöltő behatárolt időszak egy ember életében, addig a tengeröltő szinte határtalan lehet. Mind a kettő néha csendes, néha vad, mint a tenger. Másrészt asszociálhatunk arra is, hogy a tengert valaki öltögeti, foltozgatja, mert a hullámok lyukakat ejtenek rajta. A versek modalitására az ünnepélyesség jellemző. A költő visszatér a XIX. század költői hagyományához, mert úgy érzi, ez ad neki biztonságot, ezt Kunyhó című versében meg is fogalmazza. Dudás Sándor kötetében számos tájvers található. A természeti képek felerősítik a költemények vizuális regiszterét. A hangok hiánya miatt a költő sok hangra utaló költői képpel is él, mint például a kötetet nyitó Esteledik című versben: “Ha/ hallanék, milyen zajok/ ütnék meg fülem? Füvek/ nesze? Fácánrikoltás,/ bagolyhuhogás ijesztene? /Talán félnék. Így, csöndben,/ nem.“ Dudás Sándor a hangok hiányát nem tragikusan éli meg, hanem azt közvetíti az olvasók felé, hogy talán védettebb világban él az az ember, aki nem hallja a hangokat, hiszen így nem fél annyira, mint ép hallású társai. Egy másik tájversében a költő lelkiállapotára és életeseményeire következtethetünk a Téli idill című költeményben: „Hopp, megálljunk! /Futásunk itt/ célba ért./Varjú károg tar ágaknak/ a hegyén!Egyhangú táj. Hófelhőkkel/ Terhes ég.” A Tisza is megjelenik Dudás Sándor költeményeiben, mint oly sok más magyar költő műveiben is. Dudás Sándor: A tiszai est című költeményében megszemélyesítésekkel és nagyon finom árnyalatokkal írja le a tiszaparti hangulatot: „Halász árnya hallgatózik. /Tiszánk sodra /felnyújtózik/a kigyúló csillagokra.” A Tótükör című versben metaforák és hasonlatok segítségével bontja ki a költő, hogy egy táj hogyan védheti meg az embert; az ég gyapjas védőburok, a békák, a fellegek nézik a költőt és figyelnek rá, azonban ahogy behunyja a szemét, eltűnik az óvó környezet, azaz ez a védelem nem belső, hanem külsődleges a szerző számára. Ebben az állapotban csak a hit és a reménység ad vigaszt.: „Szemem hunyva tűnik a táj, a tó, /reménység s hit – csak némi bíztató.” A Kérdezem az erdőt című költeményben az erdőt szólítja meg a költő: „Mindmegannyi fáddal/hogy bírsz a magánnyal?/Vidít a sűrűdben/trillázó madárdal?” A kérdésben mintha tanácsot kérne a költő az erdőtől, hogy hogyan bírkózzon meg a magánnyal. Az erdőt önmagánál jobb képességgel bírónak tartja, mint önmagát, hiszen az erdő hall is, neki teszi fel a kérdést, vajon milyen lehet a hangok világa. A Mikor az arcok című költeményben a tavaszt a költő a szerelem, szeretet érzésével kapcsolja össze. „Mikor az arcok/szeretik egymást, /tavaszt érezni,/virágos zsongást./Előtáncolnak/zengő rejtelmek,/fényre fényt szőve/nászdalra kelnek.”A költemény keretes, de a vers utolsó versszaka az első változata. A Májusi képeslap című versben a szerző a metafora költői képeivel fejezi ki a tavasz újjászületését: „Akácvirág-havazással /az udvart beszórta a május./Cseresznyét, meggyet, barackot/bűvöl a természet-mágus.” Az akácvirág havazik, az udvar élővé válik, a természet pedig varázsló, mágus, aki gyümölcsöket varázsol. A Rövidke című versben, bár a cím a vers formájára utal, a nyárról ír a költő. A metonimikus, metaforikus képek álomvilágot építenek fel, „Fény-sötétben:/illatok szobrát/mintázzák a szárnyak.” Míg az évszakok is egyfajta lelkiállapotot fejeznek ki a költeményekben, a napszakok is. Az Estike című versben egy teljes életet ír meg a szerző egy nap metaforájaként. Az élet feleslegesnek tűnik: „az utólag kiszámolható szívverés, /mi eldobogott a semmibe./Visszagondolás nem visz semmire.” A vers egészen a Marsig tágítja a költemény terét. A kötetben zsánerversek is találhatók, például a Kiskocsma című költemény, mely egy kiskocsma mikrovilágát írja le: “Vasút mentén, füstös/utcában kis kocsma,/éghet keresztanyám/ kezében a munka!” Reflexív vers a Kunyhó című költemény, melyben a versírást a szerző metaforaként fogalmazza meg. „Verskunyhóm nyíltan /építem, /nem titkolok el/semmit sem./ A dalt, ritmust, s a/többi jót,/írom, csak írom/régi mód.” A költő hitet tesz amellett, hogy verseit inkább hagyományos stílusban írja. A kötet verseiről megállapítható, hogy sok közülük kötött formában íródott és kifejező, érzékletes rímeket használ. A kötetben több más alkotónak is ajánl verseket a költő, így Sonkoly Évának, illetve Mórotz Krisztinának. Érdekes momentum, hogy a verseskötetben ballada is található, Kemény Simon balladája címmel. A történelmi ballada műfajával Dudás Sándor Arany János hagyományához tér vissza, „Büszke hazám! Árva népem! /Érted áldozom életem…/Virulj itt s messze bérceken//vérem virága: győzelem!” A kötetben több költemény is reflektál a vonatútra, a vonattal való utazásra, így például a Várakozás című vers: „Szemét lehunyja. Állomás./Síneken csillan messzeség./Utas jön, mozdulatai/álomittasak. Testbeszéd.” A vonatút a költő számára magányt, egyedüllétet is kifejez: „Fázik. Magánya ráterült. /Jó szó kellene, nagykabát./Menetrend számkivetettje./Vár: emészt időt és magát.” A kötetben sok szerelmi tárgyú költeményt olvashatunk. A szerelem érzése, a lelki és testi társak fizikai, illetve lelki jelenléte reményt ad a költőnek, de a várakozás, a bizonytalanság el is keseríti: „Én őszintén érzek!/Vágytól égő lázban/téged szeretnélek,/tavaszi világban. „ Egy másik versében Dudás Sándor már felülemelkedik szerelmi csalódásán: „Átlépve korlátomon, /messze indulok. Meglopott/ álmok tükrében arcod./Csodálom:/tőled függött/életem-halálom?” A hallás hiányának szomorúsága a költő több költeményében is megfogalmazódik, például az Elválaszt című versben: „Sok minden elválaszt,/tudtam, embereket. /Egyet nem: rossz hallás/választóvíz lehet.” Az irodalmi alkotások révén a költő felülemelkedhet ezen az állapoton. Egy másik költemény, mely a hallás hiányát dolgozza fel A csönd hangjai című vers. Már maga a cím is érdekes ellentmondást rejt magában, a csöndnek vannak hangjai: „Körülvesznek a csöndjeim. /Csöndnappalra csöndéjszaka.” Következő költeményében egy metaforával írja le hallásának hiányát: „A csöndből kibontani arcom: /tengerszületés. – –„ Maga a tengerszületés metafora visszautal a Tengeröltő kötetcímre. „Hangok gyötörnek őscsöndet, /vihart szít tenger sóhaja!/Hó hull. Száncsengő csilingel.” A Fénysirály című költeményében következő gondolatait fogalmazza meg” Visszatekintve, mégis vallom hittel:/fenséges az út csendből indulni el!/A csendben látomások, víziók,/eszmék, amelyért haltak milliók.” A hosszú, részletező költemény utolsó részében a költő a következőképpen szólítja meg a csendet: „ Ó, csend! Mosolyunk, haragunk, átkunk,/Mindenség-jussunk, életünk, halálunk!/Szívtépő mélység s végtelen testvére:/a léleksirály hazátlan szépsége/benned száguld az időkön túl,/újraszülhetetlen, halhatatlanul.” A Kik ismernek minket című költeményben a hallás hiányával küzdők nehézségeivel néz szembe: „Szájmozgásokon tűnődve, /szavakon –/gondolat-utakon –/a csöndsivatagban/védtelenek vagyunk nagyon!” A védtelenség, a kiszolgáltatottság visszatérő motívumként jelenik meg Dudás Sándor költeményeiben, de a kötet versei azt jelzik, hogy ezekkel a nehézségekkel a költészet, a versek segítségével meg lehet birkózni. Egy-egy versében mégis eluralkodik a szerzőn a rosszkedv, a borús hangulat- például a Hangok árvája című költeményben: „Csöndből lettél,/csönddé válsz./ Csöndben nyugtot/ Nem találsz.” A Metakommunikáció című versben a költő megfogalmazza, hogy a hallás hiánya elválasztja társaitól, de az emberek segítségét kéri, hogy jobban el tudja viselni ezt az állapotot: „Tőled a hangok rejtenek! /De beszélnek hozzám a kezek, /arcok, szemek, /fák, virágok./Segítsetek, emberek,/hogy a világ teljes legyen!” Bár a világot más csatornákon keresztül is el lehet érni, például érintés, látás, tapintás útján, az emberek együttérzése, empátiája hozzásegítheti a költőt a teljesebb élethez. A Dudás-nóta című költeményben a költő viccesen reflektál állapotára, a vers mottója utal Dudás Sándor nevére: „Aki dudás akar lenni,/ pokolra kell annak menni.” „Dudás vagyok igazából,/ nem csak nevem jóvoltából! /Egyszemélyes poklot járok, /bár, meglehet, mennyben láttok.” A Szentendrén című versből kiderül, hogy a költő még egy forgatáson is részt tud venni, azaz művészete által elérheti ugyanazt a teljesítményt, ha nem többet, mint ép, halló társai: „csekélységem/ Ország látja majd./S feled nyomban!/De más most a gondom:/versem, jelekkel/kísérve, mondom.” A kötetben Dudás Sándor Cházár Andrásra is emlékezik. Cházár András a váci siketnéma intézet alapításának kezdeményezője volt, 1790-ben kérte a kötelező alapoktatást és a fogyatékosok (siketek, bénák) felkarolását. Egy másik írásában a siketnémák taníthatóságáról állít emléket. A költő Cházár András című versében így ír a gyógypedagógusról: „Atya gyermekére – sorsunk fölé hajolt, /hangok árváinak vitéz harcosa volt./…/ Jelmondata időn, téren át világít:/„Tégy jól mindenekkel élted végfogytáig.” Dudás Sándor hazaszeretete is megjelenik verseiben, így a Töredék című költeményében, melyben a hasonlat költői alakzatát felhasználva ír hazaszeretetéről: „…mint gyöngyhalász,/tengermélyből /felhozva/ kagylóéjszakák /csillagát – /nézlek, Mindenség/ gyöngyszeme: hazám.” A szerző saját szakmáját, a könyvkötészetet is versbe foglalja a Könyvkötészet című költeményében, melyben ezt a tevékenységet is egyfajta alkotásnak, művészetnek tekinti: „Születés készül:/összehordásra váró/nyomtatványok, /könyvbabák.” A költő a Tóth Feri elment című költeményben egy ismerőse halálát írja meg a hétköznapi nyelv méltóságával: „Meghalt a Tóth Feri, a napokban temetik,/ nélküle forog az évszak tovább,/jön a nyár, három évvel volt tőlem /fiatalabb, tudja, szomszédasszony, /mondtam magának, többre vitte/ nálam, ezt szentül hitte, hát már nem hiszi, /több napilapnál újságíróskodott, /tetszik érteni, átlagriporter, /Isten nyugtassa, leintene, ha ezt /hallaná..” Olyan ember Tóth Feri, derül ki a versből, akinek fontosabb a szakmája, a munkája, mint az emberi kapcsolatai, az élete, csak azzal foglalkozik, hogy ki jobb szakember és miben, magával az élettel, a léttel nem. A kötetben a költő saját családtagjainak is emléket állít, például a Szembesülés című versben, melyet édesapja emlékére ír. Dudás Sándorban máig él édesapja emléke, aki tudattalanul is irányítja sorsát. „Nem haltál meg igazán! /Álmaid, tetteid híre-hamva kísért. / Egyre ritkábban, /de még szóba kerülsz.” Az Újra apámról című versben szintén édesapjára emlékezik: „Harmincnégy éve/ ő is halott már. /Örök hároméves, /megyek, csak megyek /az erdő illatában, /kék, sárga, fehér/pillangók után.” Az Apám sírjánál című költeményben a költő megfogalmazza, hogy apja, halála ellenére miért él mindörökké: „Halálod érvénytelen!/Él neved, szép hited,/belőled-sarjadt/életem.” A szerzőt a különböző évszakok is megihletik, például a Nyárvég című költeményben: „Hamut és pernyét /fúj a szél /szét. /Birtokba venni a/határt, jössz, /ősz!” A télről a Téli világ című versében ír: „Sötétedik. Korán. /Hosszúk az éjszakák./Hosszú éjszakákon /kerék-nagy holdvilág –/csupáncsak hogy ne unják/magukat a kutyák!” A Tavasztánc című versben a tavaszt lányként jeleníti meg a szerző ” A tavaszlány úgy elbűvölt!/Néztem táncát,/fürge lényét…/(Hajnalban fák/alatt láttam/ibolyakék/kis kötényét.)” Az Angyalleső című költeményben a költő a télről emlékezik meg: „Hóbundás ágak. Ablakon/virágot kovácsol a jég./Karácsonyoznak a fenyők,/s szállnak lágyan a hópihék.” A kötetben az ünnepek hangulatát is versbe foglalja a költő. A Karácsonyi óhaj című versben a szerző a Karácsonynak állít emléket. „Év végén ballag december. /Hó a fákon, hó a tájon./De ha nem,/akkor is szép a karácsony!” A Nemzet ünnepén című versben pedig nem egy vallási, hanem egy állami ünnepről, a magyar szabadságharcról ír: „Kardot rántó /büszke kéz…/A mozdulat/nyomán:/huszárok rohama,/nyerítő,/prüszkölő/lovak…” A depresszió, a rosszkedv néha eluralkodik a költeményeken, így például a Tartalomzavar című versben. „Valamit be kellene hozni,/de előbb valamit kivinni,/hinni a magunkon túliban:/a teljesség hiánya ennyi.” Ennek ellenére a kötetben vidámabb hangvételű költemények is találhatók, például a Mulatás közben című vers, mellyel a költő saját magát lepte meg névnapja alkalmából: „Ha fejemnek /nem ment volna /az a pár de-/ciliter, /kis hazámban/én volnék a/ Hallásügyi /Miniszter!” Több ars poetica jellegű költeményt is találhatunk a kötetben, így az Írok, hát így című költeményt. A vers keretes szerkezetű. A költő az írás folyamatát egy metaforával érzékelteti: „Szavakba vetetten.” A következő metaforák azt fejezhetik ki, hogy a költő az írás által kerülhet jobb idegállapotba: „Jó a szó. Haza-meleg./Ringató vízpárnán, napsütés./Nap-rokon gondolatfény./Írok, hát így.” A Minden elképzelésünk című versben az ihletet, a költő eszébe jutó gondolatokat hajóként írja le, mely a csend tengerén hajózik: „Minden elképzelésünk/egy hajó,/nekivágunk végtelen kékséget/tükröző tengernek, csendünkből/hullámok csapnak az égig.” A versformák általában kötöttek, a Tükrök és trükkök versciklusban haikuk gyűjteményét találjuk. Összefoglalóan elmondható, hogy nagyon igényes, összefoglaló érvényű munkát olvashatunk ebben a kötetben, Dudás Sándor életművének legjavát, válogatott verseit olvashatjuk. Szép példáját láthatjuk annak, hogy a hallás hiányát, vagy bármilyen más fogyatékosságot hogyan tudja egy ember a művészet segítségével áthidalni úgy, hogy értékes esztétikai alkotásokat hozzon létre és ezzel elnyerje társai elismerését, megbecsülését.
Megjelent: 2015-12-29 17:00:00
|
