VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
Jahoda Sándor: Isten nézése(i) (Bányai Tamás: Isten éppen félrenézett)
Isten nézése(i)
Bányai Tamás: Isten éppen félrenézett, novellák, Hungarovox Kiadó, Budapest, 2015
Isten éppen félrenézett címmel adta ki az idei Könyvhétre a Hungarovox Kiadó, Bányai Tamás legújabb prózakötetét, mely hét (éppen hét…) novellát tartalmaz. Ennek a vékonyka „kis” kötetnek a – mondhatjuk: metafizikai – novelláiban nagy kérdések feszülnek. A művész természetesen nem válaszol(hat)ta meg ezeket a kérdéseket, és nem mond(hatott) ki, úgynevezett bizonyosságokat sem, ám nem is ez lehet(ett) a célja, ő: csak ábrázol(t). Érett, tiszta, erőteljes stílussal. Olyan világo(ka)t teremtve-mutatva meg nekünk, hogy e történetek elolvasása után azt gondolhatjuk: jé, hiszen ezek megtörténhettek volna, vagy: esetleg már meg is történtek – valahol. Mindenesetre, ezek afféle „megtörténhetős” írások. Életszerűség (, és sok helyütt véres és kőkemény) realitás: (többek között) ezek jut(hat)nak eszünkbe, Bányai novelláinak kapcsán.
Néha azt hihetjük, hogy Isten nem is szokott félrenézni: „Lehorgasztotta fejét, gyorsan keresztet vetett, ezt követően felnézett a mennyezetre, feltételezve, hogy Isten nem csak látja és hallja őt, de megértését sem tagadja meg tőle” (Szentségtörés). Másszor meg, mintha Isten olyannyira félrenézne, hogy fölmerül a kérdés: vajon lát-e (még) egyáltalán? Ám, esetleg zavarában is félrenézhet (ez sem zárható ki): „Szőke, vagy inkább világosbarna haj, karcsú, de nem sovány testalkat, marokra fogható mellekkel és feszes combokkal megáldva” (Síkos úton ne közlekedj).
„Meghökkentő mesék” ezek a történetek. Illetve helyesebb, ha úgy mondjuk: meghökkentő kimenetelű mesék – felnőttek számára. Szóval felnőtteknek szánt (ajánlott?) mesék, az eddig-még-sosem-voltból a lehetséges dimenziójába emelve. A „minden megtörténhet” nyilván egy közhely, de a közhelyeknek megvan az a fura és meglepő tulajdonsága, hogy – a legtöbb esetben – igazak. És az, hogy egy igazság „verbálisan” szétkoptatott(nak tűnik), az az igazságon nem ejt foltot, attól az igazság még igazság marad (bizony, már csak ilyenek az igazságok, ez az igazság).
A kötet utolsó darabja, a Senki című novella. Érzésem szerint kiemelkedik a kötet többi – egyébiránt egységesen jó színvonalú – írása közül. Szorongattató valószerűségű, jövőbe-mutató (, egy esetleges) jövőbe látó alkotás, mely egyelőre még csak irodalmi valóság. Ám ki tudja… „Csippel a fejében úgysem jut messzire. És amint látom, csip nélkül sem volt sok esélye”.
Éppen ezért, csak csodálhatjuk az író (bölcs) humorát, mellyel a – bocsánat a kifejezésért: fekete-fehér alaphangulatú – történeteit, amikor lehet, olyan derűs színekkel, mosolyra, sőt nevetésre gyújtó árnyalatokkal enyhíti, oldja fel.
Szinte összefacsarodik az ember szíve a szánalomtól, például ennek a jelenetnek az olvasásakor, mely mégis – olyan felmosolyító: „– Ma még borra is tellett, mi? – Egy furcsa manusz egész szép pénzt nyomott a markomba – válaszolta a kopasz, majd némi hivalkodással hozzátette: – Még egy szendvicset is vettem. Frisset! – Ilyen az ünnepnap – mondta a torzonborz” (Isten éppen félrenézett) – és azzal együtt gondolhatjuk ezt vidám kis epizódnak, hogy maga a történet, finoman szólva, a legkevésbé sem heppienddel záródik.
De végződjön bármi, bárhogyan is – ezek a novellák már készen vannak. Innentől kezdve már nem lehet visszakozni (szintén milyen „elkoptatott” szóval élve!): sorsuk van. És íme: az Isten éppen félrenézett már ki is nyomtattatott, sőt, már meg is jelent („bekerült a világ testébe”, ahogy szokták mondani). Bányai Tamás tehát megtette a maga dolgát. A többi már nem rajta múlik. Ám, hangsúlyozzuk ki: könyve nemcsak figyelmet érdemel, de – elismerést is. Hát jó utat kívánunk legújabb kötetének!
Megjelent: 2015-11-03 17:00:00
|
