Keresés a honlapon:

Kürti László: Bumeráng – Utószó Fellinger Károly Bumeráng című kötetéhez

 

 

 

 

 

Bumeráng

Utószó Fellinger Károly Bumeráng című kötetéhez

 

 

Fellinger Károly nem akar nagyot mondani, nem kíván zsonglőrködni a szavakkal vagy a császár életét hazudni ide magának, sem nekünk, amikor világa eseményeit, anyja betegségét vagy a család egyéb sztorijait bízza ránk…. Bármiből lehet főzni, csak hitele, érvénye, íze és költészetileg is szaga legyen mindannak, ami elénk kerül. Bármiből, de mindenekelőtt azokból az alapanyagokból, amink a spájzban van hozzá: tehetség, életanyag, alávetettség! Érvényesség, hogy hasson a szenzualitásunkra, lelki, szellemi jelenvalónkra. A valamire való irodalom ilyen, de mégsem akar jóllakatni, beetetni, punnyadt elteltségbe ejteni minket. Inkább csak az életétvágyat hozza meg, hol azzal, hogy engedi őszinte egyszerűséggel olvasóját a történeteibe, hol pedig, hogy odabízza magát az olvasóra, mint egy vasárnapi ebédreceptet a járatlan szakácsra. Ahogyan Fellinger úrkocsonyáira, úgy az elbeszélő szabadverseire is könnyen bízhatja magát az olvasó. A „Bumeráng” ezt kínálja, ebbe vezet bele, néhol belefeledkeztetve a szavakba, néhol elképesztve az elbeszélő célra tartásaiban. „A szó, legyen az bármelyik, kivágott/cipőnyelv, egy bőrdarab, a parittya/ része, benne várakozik kilövés-/re a madár, zúzája tele kővel.”

Nem kis vállalás ez, nem kevés tettel és kockázattal, de hinni a szöveg felhajtóerejében, hinni a vendégszeretet védtelenségében, az elfogadásban, alaptónusa ez ennek a költészetnek. Fellinger bátran tárja elénk élete eseményeit, vall, kitéve magát mások ítéletének, parittyáinak. Az öregek, van, hogy pizsamára veszik rá a melltartót, bugyit, hogy cipőre, papucsra a zoknit. Így várnak az érkezőre, aki belép a demens szüleihez a kórházba. Aki az első tapasztalásra lefagy, arcon csapja a látvány, majd a zavar és szégyen marad, az egyoldalúvá reménytelenedő szeretet. Mindannyian zaklatott igyekezettel próbálhatjuk megtartani magunkat az önismeretben, távoli emlékekből egyben tartani, ahogyan a Kubából érkező mandarin illatát a gyermek őrzi, régi karácsonyok idejét örökkön idevárva. „A tapasztalás örökös szolgálat,/ a lényegtelen dolgok hazavágnak.” – mondja a szerző, és minden, ami a tapasztaláson kívül esik, tékozlás, nagyzolás és kudarc.

Ha Fellinger Károly új kötetét olvassuk, gyakran kerülhetünk zavarba: én vagyok-e az a papucsra zoknit húzó másik, a figyelő, az értelmező, az örökkön sajátjaira, a mandarinra, a szabadulásra váró, magára rá-ráeszmélő, majd újra elszundikáló? „ A szabadság hatalmas terhet hordoz, /egy súlyos börtöncella vas ajtaját.” Ennek a szabadságnak a mintázatait olvashatjuk e személyes líra felismeréseinek elbeszélő áradatában.

 

 

Fellinger Károly: Bumeráng. AbArt Kiadó, 2023.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-03-21 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.